Borostyán Egyesület

Az alábbiakban az esti meséket követően- különböző táborozóktól elhangzott "napi élménybeszámolókat" adjuk közre. A gyűjtemény még nem teljes.

2017. július 31. hétfő Parádfürdő

Eltelt egy év és újra együtt vagyunk. Idén nagyon messzire merészkedtünk, kiegészülve a Gesztenyésiek új családokkal és régi jól ismert arcokkal, akikkel még soha, vagy régen, vagy együtt, vagy külön, de valahogy mindenképpen….Különleges tábor lesz az idei.

Örömmel emlékszem vissza a legutóbbi találkozásunkra:

Amikor a TV-torony parkolójában összegyűltünk, a lenyugvó nap sugarai még a hegytetőt simogatták.
Mindenki felnyalábolta amit hozott, hátizsákot, kosarat, gyereket, kempingasztalt, vándorbotot, és megindultunk a Kis-Tubes felé. Az út vidám beszélgetéssel telt, így hamar odaértünk.
Ott, népes csapatunkkal némi riadalmat okoztunk a kilátón táborozó ifjú párnak, majd csomagjainkat és néhány lelkes tűzrakó társunkat otthagyva, Attila vezetésével indultunk tovább a János kilátó felé.
Út közben tényleg hallhattuk a fülemüle esti énekét, ahogy a lemenő napot búcsúztatta.

„Részt vettünk /először/ a Szerelmi kalandtúrán. Már az csoda, hogy a férjem is igent mondott, nem az a típus. Jók voltak a feladatok, nekem a Tubesi kaland tetszett, de megölelni egymást négyszer naponta sem esett nehezünkre. Az az érdekes, hogy ezt azóta is csináljuk és számoljuk.
Jót tett nekünk ez a hét, sokáig tartson az az érzés, amivel gazdagodtunk. Jó volt, hogy az egész hét a család védelme jegyében telt, tehát máshonnan is kaptunk ráerősítést. Süveges Gergő és Margit előadása vagy éppen Bagdy Emőkét meghallgatni újabb erőt adott.
Köszönjük a "kalandot", remélem nem marad csak  az.”