Nagytábor Parádon Július 31.-augusztus 05.

Az alábbiakban az esti meséket követően- különböző táborozóktól elhangzott "napi élménybeszámolókat" adjuk közre. A gyűjtemény még nem teljes.

2017. július 31. hétfő Parádfürdő

Eltelt egy év és újra együtt vagyunk. Idén nagyon messzire merészkedtünk, kiegészülve a Gesztenyésiek új családokkal és régi jól ismert arcokkal, akikkel még soha, vagy régen, vagy együtt, vagy külön, de valahogy mindenképpen….Különleges tábor lesz az idei.

Hosszú utat tettünk meg idáig. Fizikailag és talán lelkileg is.

Az első találkozási pont Gyöngyösön a Ferencesek temploma, egy különleges történelmi közeg, lenyomata a múltnak: pestises harangnak, török diliflepninek, Mátyás kori bibliának, oszlopba zárt gyónásnak, üldözöttségnek.

A második találkozás a Sástói szabadidő központ volt, Magyarország legmagasabban fekvő tavánál. Megmásztunk egy olajfúró toronynak készült, hihetetlen magas kilátót, ami igazi bátorságpróbának bizonyult.

A harmadik találkozásunk ma a megérkezés volt a táborba.

Megérkeztünk.

Megérkeztünk ?

Kis köveket osztottunk szét. Szeretném, ha ezek a kövek mindenkinek azt jelképezné, amit most a hétre otthon akar hagyni, le akar tenni. Forgassuk meg, nézzük meg jól, töltsük meg minden nyűgünkkel, bajunkkal, félelmünkkel, bánatunkkal, haragunkkal, aztán szépen váljunk meg tőle, tegyük le nem csak jelképesen, hanem valóságosan is.

Élvezzük az előttünk álló hetet ezek a terhek nélkül. (V. Pali)

kedd
Istennek hálát adunk a mai napért. Tegnap este N. Dani előadásából megtudhattuk, hogy a miatyánk olyan tömör és rövid imádság, hogy marad időnk az elsöprő új élmény élvezésére: Isten országa köztünk van. Ha mégsem élnénk át ezt az élményt olyan mélyen, hát elmondhatjuk a miatyánkot még egyszer. Ha megvonjuk a táplálást rossz vágyainktól, gondolatainktól, a kígyóktól és skorpióktól, akkor gyengébbek lesznek, és marad időnk mással is foglalkozni, hallottuk H. Gyuritól  reggel. Rövid barlangnézést követően láttuk a Mária képet az Ilona völgyben, hallottuk a legendát a kígyóról, Levente jóvoltából levedlett bőrét is megnéztük. Az Ilona patak mentén a minden bizonnyal a Károlyiak által működtetett hárs és vadgesztenyefa sorokban sétálva elértünk az Ilona vízesésig. Szalamandra kutatóinak felülről közelítették meg a vízesést, míg mások alul a vízben találták meg a 3 hónapos, foltos szalamandra lárvákat. Sajnos még nem ismerjük egymást eléggé, ezért kellene talán némi ismerkedős játék. Délután találkoztunk a díszes istállóban a sárga és szürke, valójában barna és fehér lovakkal. Megtudtuk, hogy a kocsi vélhetően Kocs településről kapta a nevét nemzetközi szinten, de csiszoltuk ismereteinket az "Országos közúti jármű" a "Cabrio", a kétlovas fogatú fiáker, az egylovas fogatú konflis és az "ördöglovas" témájában is. Az érzést, unokával lenni a táborban, szívből kívánom mindenkinek, köszönöm az Úrnak és nektek. Oxigén, Adrenalin és Babay Balázs slagos-öntözős műsorszáma zárta a tartalmas délutánt.  (Cz. Laci)

Szerda:

A mai napunk visszanézését óhatatlanul is a tegnap estével kell kezdenem, hiszen azok emlékével hajtottuk fejünket álomra. A vidám, könnyfakasztóan viccesen előadott esti mese sokáig kísér majd, hiszen a könnyed, spontán előadásmód mellett egymás új oldalait, tulajdonságait ismerhettük meg. Ezek is mi vagyunk.

Aztán a készülés az ünneplésre, a vidám gyerekricsaj, amit néha nehéz túlharsogni, de fontos számunkra, hogy lássák gyermekeink is, hogyan ünnepelünk, hiszen ezek is mi vagyunk.

Olyan bensőséges ünnepet ültünk, ami biztosan kevés a világban. Libabőr futkosott sűrűn át rajtam a meghatódottságtól, hogy ismerhetem ezeket az embereket, büszke lehetek Rájuk és együttünnepelhetek velük. R Laci 40. szülinapját, a K. és a L. házaspár 25., Két M. házaspár 30. házassági évfordulóját ünnepeltük köszöntő beszédekkel, tortákkal) Hiszen ezek is mi vagyunk.

Reggel eljött a nap, amit az Úr rendelt- hallhattuk (a reggeli ébresztő énekben) és pattantunk is tornázni, amit napról napra ügyesebben űzünk. Hajrá, ezek is mi vagyunk. Reggeli feladatunk az egymáshoz közelebb kerülés, táplálékká válás. Mindezt legfőképpen a strandon az árnyék közös keresésénél, az össze tömörülésnél, valamint az ebédek, uzsonnák megosztásánál éltem meg.

Recsk: Gyönyörű környezet, döbbent némaság, gyermekeink kérdései: Miért engedte meg ezt Isten? Kérdéseinkkel, lázadozásainkkal együtt is: ezek is mi vagyunk.

40 fok Celsius, strand, víz. Új, spontán családok képződtek a beléptetésnél, még az idegenek is döbbenten hallgatták, hogy ki kér még egy gyereket? Egyszerre nyúltunk egymás gyerekeiért, mintha a mienk lenne. A bejáratnál mikor a sorainkat rendeztük, akkor kérdezte az egyik „új” családunk gyereke egy másiktól: „Te is mi vagyunk? „  Szinte mindenhol mi voltunk. A vízbe ugrálásnál, a kávénál, a fagyinál, és (legalább) a fél medencében.

Sirok: Gyönyörű panoráma, alagutak, elveszett és megkerült gyerekek, szpáhik, szultánok, várurak.  Éhes, élményekkel teli, kicsit lepirult, elpilledt csapat talált a táborba visszaérve egymásra. Ezek is mi vagyunk. Hálát adunk a mai napért.  (V.Hajni)