Mottó: Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén. Legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni. (Emlékkönyv bölcsesség)
A képnézegetős este megszólalásai után az volt az érzésem, mintha elérkeztünk volna egy olyan pillanathoz a vízitúrák történetében, amikor nem csak dokumentálni tudjuk a túra eseményeit - hogy a Tamásnak sikerült-e a mérlegállás a kenu végében vagy, hogy végre tudjuk mit jelent a "tolvajszó" kifejezés, illetve miért lehet csak saját felelősségre öreg fűzfák alatt sátrazni - hanem képesek lettünk az együtt töltött 5 napot, egyéni és közös életünk részeként látni és értelmezni.