Nagy István méhész - bemutató, Magyarsarlós, 2018. június 10.

4 házaspár, 5 egyedül jövő szülő és 13 gyermek együtt indultunk el vasárnap délután Magyarsarlósra, hogy megnézzük Nagy István méhész bemutató méhészetét. A Pécstől kb. 8 km-re fekvő 1 ha-os területen kb. 50, névtáblácskával ellátott, arborétumszerűen ültetett fa között fekszik a méhészet épülete, amelynek hálóval borított verandája biztonságos helyet adott a bemutató megtekintéséhez.

Aki akart mézpálinkával melegíthetett be. Ezután a méhész megmutatta egy kaptár belsejét, a lépet, a lárvákat, heréket, dolgozókat, a pergetőt.

Sok érdekesség között megtudtuk a méhekről, hogy ott (is) a nők (nőstények) végzik a munka dandárját, s a férfiak (hímek, herék) szerepe (és egyben életük is azonnal!) kimerül a párzásban. Megismertük a sokszor hallott, de pontosan nem ismert eredetű anyagok (méhpempő, nektár, propolisz), valamint a virágpor szerepét a méhcsaládok életében, valamint hogy hogyan csapják be és veszik rá a méheket a méhpempő termelésére.

A bemutató után megkóstolhattunk vagy tízféle ízű mézet és lépes mézet is. Sajnos az időközben eleredő, s váltakozó erősségű eső miatt a kertet nem tudtuk véginézni. A finom ízű mézek illatát időnként elnyomta a sertéstelepé, de ez nem volt akadálya annak, hogy annyi mézet együnk, amennyi csak jólesik.

Köszönjük Nagy Istvánnak a bemutatót, s bíztatunk mindenkit, hogy egyszer nézze meg, és egyen minél több (hazai!) mézet.

PS.:  A nélkül, hogy egy jottányit is el akarnék  venni a királynő és a dolgozó „korcs anyák” teljesítményéből, sőt !

Mellékelem Kemény István, kortárs költőnk „Méhész”  című versét, hódolatul Nagy Istvánnak és bátorításul, a nyugdíjas éveket váró testvéreknek :

Hatezer évig voltam méhész,
száz éve vagyok villanyszerelő.
Ha nyugdíjba megyek, majd újra méhészkedem.
Valami zümmögjön nekem, zümmögjön nekem,
zümmögjön nekem, zümmögjön nekem,
zümmögjön nekem.

(egy here)

Lejegyezte: D. András