Vízi kalandozások, a Viharsarok peremén 2017 július 22-26-ig, szombat reggeltől szerda estig

Mottó a Boltos mesékből:

"A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja:
- Tessék. Ide sodorta magát az élet ! "

Szombat

kora reggelre terveztük az indulást. A gyülekező újból a Gyuriék háza előtt volt.

Négy autóval indultunk volna, de az egyik, nem volt hajlandó 90 km/ó sebességnél gyorsabban menni. Ezt a haladási sebességet nem tartottuk elégségesnek - végül is a 21. században vagyunk - így lecseréltük egy másikra. 

Amikor már sikerült minden Béla utcai lakót felébresztenünk és megkóstoltunk egy-két süteményt, akkor átpakoltunk a gyorsabb autóba, és elindultunk.

Békés- Dánfok volt az autós úticél és a kenutúránk kiinduló pontja, tehát a kicsi zászlót ide tűztük. Útközben két pihenőt tartottunk. Az 55-ös úton, egy benzinkútnál dobtunk egy sárgát, (pisiltünk)és a 47-es úton meg vettünk egy sárgát, meg egy pirosat (magyar-görög- dinnyét).

14 óra körül megérkeztünk, majd a kenuk is. Felettünk egy szupercella ( sötét és ijesztő légköri képződmény) volt kialakulóban, de mi nem törődtünk vele. Gyors kipakolás, hozott szendvicsek nyámmogása, autók a parkolóba, hajók a vízre, kormányosok kinevezése, legénység verbuválása, és indulás. Mi Nyugatra, a szupercella Keletre.

20 km volt a tervezett táv, Köröstarcsa kemping táborhellyel. A Körös, még a Kisdunánál is kisebb, és mivel az Alföldön kanyarog, alig folyik ! Ez azt jelentette, hogy evezni kellett, sokkal intenzívebben, mint eddig bármikor! Ha nem eveztünk, a hajókat visszafelé sodorta a szembe fújó szél ! Mindezek ellenére megérkeztünk. Barátságos és segítőkész kempingvezető fogadott, hordós zuhany, ángol Water Closet és a büfében kávé és sör. Sátorverés, vacsora, bogrács gulyás, a nagyon finom fajtából.

Már az első este elkezdtük a preventív fertőtlenítő szereket alkalmazni a fertőzések elkerülése végett és, hogy ne legyen olyan unalmas, kitaláltuk, hogy a fertőtlenítő hatás mellett figyelünk az élvezeti értékére is. Első este egy olasz grappát alkalmaztunk, amit egy év hordós érlelés után palackoztak. Fertőtlenítő hatás 5-ös, élvezeti érték 4-es. (A kelleténél több maradék cukor miatt)

Vasárnap

Könnyű reggeli torna után a napi evangélium telefonból,  majd reggeli. Sátorbontás, legénység kialakítása után nekivágtunk a második, 23 km-es szakasznak, Gyomaendrődig. Szerettünk volna Gyomaendrődön szentmisén résztvenni, ezért felhívtuk a helyi plébánost, aki a kedvünkért este 6 órakor nekünk celebrált misét !

De menjünk szépen sorban. Vasárnap, rég dolgoztam ilyen sokat. Olyan csónakba kerültem első evezősnek, ahol a kormányos és a negyedik evezős a papi cölibátus jelentőségét vizsgálta a mai társadalomban, kibővítve a homoszexualitás kérdéskörrel.

Ez azt jelentette, hogy ők ketten csak akkor húztak, ha a vita heve ezt megengedte:(

A megérkezesünk a táborhelyre , hogy úgy mondjam nem szokványos volt. Az utolsó 200 méteren elkezdett esni az eső. Mire a strand-kempinghez értünk, csak úgy zuhogott a hideg eső, helyenként jéggel. Nem volt más választásunk, mint beülni nyakig a meleg párolgó folyóba, és várni a zivatart elvonultát. Egyikünk meg is jegyezte, hogy úgy nézünk ki, mint a TV természetfilmjében látható japán majomfajta télen a termálforrásnál. Talán csak annyi volt a különbség, hogy mi elkezdük -  a vacogásunkat csökkentendő -  az eredetileg fertőtlenitésre szánt anyagot, melegítésre használni, belsőleg. A zivatar tovább ment, mi meg tábort vertünk, szárítgattuk a vizes holmikat és az asszonyok előkészítették a lecsót, vacsorára, majd elindultunk a misére.

Nagyszerű érzés végig sétálni egy ismeretlen kisvároson és betérni egy ismeretlen templomba, ahol egy kedves, vendégszerető pap fogad minket. Az ismerős liturgia, és énekek biztosítottak minket arról, hogy otthon vagyunk, és az Isten országa közöttünk van.

Visszatérve táborhelyünkre, jó étvággyal ettünk kolbászos lecsót kenyérrel. Egy kicsit hagytunk reggelire is. Este egy páran a büfénél dalra fakadtunk a túravezetőnk gitárjától kisérve, és olyan bunkók voltunk, hogy egyetlen Edda számot sem tudtunk mentségünkre felhozni, a helyi, nem éppen értelmiség, ellenszenvétől kísérve.

Hétfő

Reggeli torna. Megfigyeltem, hogy amikor tornászunk, mindenkinek van valami fontos vagy vicces mondanivalója, emiatt alig hallani a tornavezető szavait. Ez egészen a Laudesig tart, akkora kifogyunk a szóból és már a teára, kolbászra meg a lekvároskenyérre gondolunk. Hogy miért ? ( Megfejtéseket a Borostyán Egyesület címére várjuk )

A mai etap 25 km, Halászlak táborhellyel. A nap során a "szutymák" kifejezéssel gazdagodott a szókincsünk. Ez egy olyan vízfelületet jelent, mint amilyen, a főni feltett húsleves felületén képződik az első forrás után. Na ez a szutymák és ebbe nem szívesen fürdik az ember. Sajnos a Körös néha ilyen volt. Ilyenkor csak összekapaszkodtunk és belül nedvesítettünk és vártuk a tiszta felületű szakaszokat.

A nap fénypontja egy tábla volt, egy vizben álló rönkre szögelve, a táblán az állt, hogy "Büfé", és egy nyil, amit természetesen készséggel követtünk. Egy gyönyörű kékes-zöldes hűvös csatornában eveztünk 2-3 száz métert, majd a kikötve ebéd gyanánt megettük a dinnyéket. Aztán átmentünk a töltés túloldalára, ahol egy horgásztanya fedőnév alatt, különböző szolgáltatásokat vehettünk igénybe, mint hűtött sör és üdítők, WC, zuhany. A falon bekeretezve egy keresztény horgász őszinte fohásza volt olvasható : " add Uram, hogy akkora halat fogjak, hogy ne kelljen hazudnom!"

A nap sötét pontja pedig az esti táborverésünk volt. Alig, hogy kikötöttünk egy vasuti híd tövénél és hordtuk a felszerelést úgy 100 m-t a töltés mellé, elkezdett csöpörögni az eső. Mindenki pánikszerű tempóban állította a sátrát, ami sikerült is, kivéve egyet. Ez a sátor még a földön feküdt, amikor heves zivatar formájában bőséges égi áldást kaptunk. Tulajdonosaik csöpögő orral öntözgették a lapos sátorról az esővizet, hogy belső fülke ne ázzon át. A zivatar elvonultával a töltésen mezítlábas futást rendeztek 

esti tornaként, tűzmesterünk vizes fából is tudott tüzet rakni, így elkészült a paprikás krumpli vacsorára. Vacsora után, már sötétben mentünk át egy páran a közeli kocsmába megnézni női vizilabdásaink meccsét Kanadával, a negyeddöntőbe jutásért.

A lányaink Kanadával szemben, mi meg a szunyogokkal szemben maradtunk alul. Még Ági nagyfeszültségű teniszütője sem segített a helyzeten.

Kedd

Éjszakai zivatarokat követően, borús, párás reggelre ébredtünk. Múlattuk az időt a reggeli tevékenységeinkkel és vártuk, hogy a Nap kisüssön és megszárítsa a sátrainkat. Hosszú nap várt ránk, 35 km ( nekem 55- nek tűnt a végén) és egy vízlépcső, zsilipeléssel. Cél, Kunszentmárton kemping.  Zsilipelésig erős ellenszélben eveztünk, annyira, hogy egy kalapot el is vitt a szél a Gábor fejéről. Még egy fontos dologról kell itt megemlékezni. Életkorunk és testsúlyúnk növekedésével egyre nagyobb gondot okoz a csobbanások után visszajutni a csónakba. Ezen a túrán harcedzett férfiak kapaszkodtak össze a kenu peremét fogva és mintegy élő létraként szolgálva asszonyainknak a csónakba jutáshoz. Elhatároztuk, hogy a jövő évi túrára kitalálunk valamilyen szerkezetet, ami ezt megkönnyíti. A zsilipelés nagyon izgalmas volt ! Mind a négy kenuval beúsztkunk a zsilipkamrába, megkapaszkodtunk egy létrába annyira, hogy az áramlás ne sodorjon el minket, de azért süllyedni tudjunk, és az alsó zsilip kapu megnyitásával elindították a víz leeresztését. Kb. 10 perc alatt 5 m-t süllyedtünk és folytathattuk az útunkat. A folyó innentől kezdve  nem volt olyan barátságos mint a felső szakaszon. Inkább csatornára hasonlított, partjain 45 fokos rézsüvel, kikötni csak kevés helyen lehett. Egy gázlónál megálltunk ebédelni. Kolbászok kenyérrel, paprikával, sajttal. Desszert lekváros kenyér. Az egyik üveg kajszilekvárnak kicsit erjedt íze lett, amit néhányan közülünk, különlegesen pikáns ízűnek tartottak és ettek belőle. Ennek persze a nap hátralévő részében következménye lett ! Szorgalmas és lelkiismeretes fertőtlenítéseink ellenére, egy betegünk lett, akiről ugyan nem tudjuk, hogy a Körös vize, vagy az erjedt lekvár betegítette meg, de ő a továbbiakban kekszen gyógyszeren és ásványvízen élt :(

A mai napon teljesítendő táv azt a közmondást juttatta eszembe, hogy Halászlak olyan messze van Kunszentmártontól, mint Makó Jeruzsálemtől. Én minden esetre úgy éreztem, de a lenyugvó Nap sugarait még elcsíptük a kunszentmártoni, Uniós pénzből szépen felújított kempingben. Kényelmes sátorverés, kilátással a folyóra, zuhany melegvízben, tűzrakás, pompás babgulyás vacsorára, a maradék borkészlet elfogyasztásával, gólyakelepeléssel a szomszédban és hosszú együtt éneklés gitárral és "Boltos mesékkel" a pislákoló tűz mellett. Szóval paradicsomi körülmények között szenderültünk álomba.

Szerda

Békés ébredezésünk közben, sokk szerűen ért a hír, hogy kifogytunk a fertőtlenítőszerből ! Rossz volt nélküle és aggódtam az egészségünk miatt !  Torna ötletekből és örömhírből szerencsére jutott mára is. Viszonylag korán vízen voltunk és nekivágtunk az utolsó 20 km szakasznak, Csongrádig. 14 órára, különösebb esemény nélkül megérkeztünk a csongrádi Tisza partra, a Plague-ra. A plázs az egy olyan hely, ahol sok homok van, meg sok víz, emiatt két féle ember is, homokos, meg vizes. Mi vizesek voltunk. Úgy azon mód vizesen kipakoltuk a kenukat, lemostuk róluk a kőrösi szutymákot és az autóvezetők elmentek a Békésen hagyott járművekért. A legénység szabad délutánt kapott az indulásig. Némelyek, sétáltak a Tisza parton, mások szórták a pénzüket a büfésoron, kávéra, fagyira, lángosra, végül mocsarazásra (kártyajáték)is jutott idő. Amikor 20 óra körül megérkeztek az autók, összecsomagoltunk és egy helyi halászcsardában búcsúztunk el a Köröstől, Tiszától és egymástól. Én az evezéstől és a halászléhez fogyasztott fröccsöktől félálomban, vezetőnk szerencsére éberen végig vezette esőben az utat és éjfélre otthon voltunk.

Tanulság:

1/ Jövőre még több fertőtlenítőszert kell vinnünk.

2/ Magyarország szerényebb és szutymákosabb vizein és tájain is jól tudjuk érezni magunkat.

3/ Ahhoz, hogy süllyedjünk nem kell semmit tenni, de a haladáshoz, dolgozni kell !

4/ Egymás megismerésének és megszeretésenek egyik legjobb ( ha nem a legjobb) helye a vizitúra !

Egy evezős meg a felesége

Ps.: Köszönet a szervezőknek !