Pásztorjáték

Idén is természetesen volt pásztorjáték! Hogy miért? Mert elképzelhetetlen, hogy ne legyen. A nagyszülők, szülők, környékben lakók és messzebbről érkezők, egészen kicsi gyerekek és egészen idős nénik és bácsik között van néhány száz ember, akik számára a Szentestének évek, évtizedek óra természetes részévé vált a pásztorjáték a Pálos templomban. Vagy úgy, hogy megnézi-meghallgatja, vagy énekel, játszik benne.

Idén két nagyon lelkes, mosolygós, fáradhatatlan pedagógus, Szilvi és Hajni vállalták a szereposztást, betanítást, gyakorlást, egészen az utolsó simításokig. Inez pedig az énekek válogatását, a szólamok kiosztását, a zenei rész teljes kézben tartását. Minden természetesen nem könnyű feladat, amikor mindenki máshogyan készül az ünnepre. A nagyobb gyerekek vizsgáznak, a kisebbek köhögnek és nem tudnak próbálni, Mindehhez nagyon rugalmasan kell alkalmazkodni, mindenkire nagy szeretettel figyelni, közben a háttérben kis szigorral és következetességgel fellépni, hogy mégiscsak december 24-én este úgy tűnjön, mintha minden éppen a tervek szerint alakulna.

Számomra nagyon kedves, hogy a padsorokban is egészen vegyes korosztály ül, és ehhez hasonlóan a szereplők között is ott vannak az óvodások, az iskolások és a felnőttek. A pásztorok táncán kívülről is látszódott, hogy milyen ereje van annak, amikor botjával együtt ugrál kucsmában és subában az ötéves az ötvenévessel. Egyszerre vidám pásztorjáték, és mégis mindannyiunkhoz szóló karácsonyi üzenet. A tavalyi évhez hasonlóan idén is minden gyermek hívhatta a barátait, gyakorlatilag mindenki kaphatott szerepet, aki szeretett volna.

Az utolsó mendikáló utolsó mondatát kétszer is elmondja: „Csak egy pici pötty jelzi a szög helyét.” Igen, tudjuk, hogy ott van az a pötty. Miközben áhítattal nézzük gyermekeink bájos játékát, a kedves-romantikus történetet a gyermek Jézusról, tudjuk, hogy Ő a világ Megváltója, aki értünk született abban a betlehemi istállóban.

A pásztorjáték végén Mária, József, valamennyi angyal, pásztor, a három királyok, a fogadósok mind ott állnak előttünk, és zeng a templom:

„Dicsőség mennyben az Istennek!

Békesség Földön az embernek”

Jó így hazaindulni.  (Lejegyezte: Eszter)