Családi hétvége Mohácson

A legtöbben szombaton 11 óra körül Kozármislenyben találkoztunk. Egy kis pécsi saját cseresznye-kóstolás után már indult is a konvoj. Megérkezve a szállásra, elfoglaltuk szobáinkat, birtokba vettük a ping-pong asztalt, kezdtük benépesíteni a kollégium 2. emeletét.

Az ebéd elfogyasztása után a mohácsi cserkészcsapat vezetőjével találkoztunk, aki mesélt Nepomuki Szent Jánosról, aki Csehország patrónusa, a Jézus-Társaság egyik mennyei pártfogója, egyúttal a középeurópai, magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság kiváltságos alakja (1340–1383) a vízen járók védőszentje. A múlt századból eredő szokás szerint a dunai hajósok, molnárok és halászok május 16-án tartották látványos ünnepélyüket. Ezután megismerkedtünk a mohácsi Busójárás hagyományának keletkezésével és eredetével, valamint, sajátos szokásaival

Az ismeretszerzést a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen folytattuk, amelyet az 1526. augusztus 29-ei mohácsi csata emlékére alakítottak ki Mohácstól délre fekvő Sátorhely szomszédságában az esemény 450 éves évfordulóján, 1976-ban.

Cserkész vezetőnktől részletesen megtudtuk a helyszín, a körülmények és okok láncolatából hogyan alakulhatott ki ez a történelmi vereség a 25 ezer fős magyar sereg a közel 100 ezer fős török haddal szemben. Az utolsó később érkező család itt csatlakozott hozzánk, így összeállt a teljes létszám 19 felnőtt és 19 gyermek.

Még az élmények hatása alatt visszaértünk Mohácsra, ahol némi elemózsiát magunkhoz véve elindultunk a Duna-parti programok irányába. A Duna-parton néhány ezres tömeg figyelte a formula II. motorcsónak bemutatót majd velünk együtt a légiparádét, amit hol rémüldözve, hol elismerően, hol szájtátva figyeltünk (hát még a gyerekek).

Sötétedés után a helybéli vízen járók fáklyákkal kivilágított és feldíszített hajóikkal a Sokác-révtől végigereszkedtek a Duna város menti szakaszán. Közben vízre bocsátják az apró fényű úszógyertyákat, az ún. jánoskákat. Az est zárásaként színpompás tűzijátékban gyönyörködhettünk.

Vasárnap a békésen eltöltött reggeli után a Belvárosi templom miséjén vettünk részt. Jó volt együtt lenni és látni, megélni egy kisváros meghitt vasárnapi pillanatait.

Utána a plébánia udvarán találkoztunk mohácsi katolikus közösségekkel, ahol a házi sütésű pogácsa és a házi bor mellett egymás gondolatait is megismerhettük. Az ismeretség és barátság már korábbról is különböző szálakból fonódott, amely ezen az együtt töltött közel egyórás beszélgetésen, még tovább mélyült. Felmerültek a hitélet nehézségei, szép pillanatai, kérdőjelei, valamint a lehetséges metszéspontok találkozások, közös programok lehetősége is.