Evezés a Bodrogon

2022.Augusztus 8-12. Gesztenyési Közösség a Bodrogon

0.Nulladik nap

Már sokan nagyon régen készültünk erre a túrára, bizsergő izgalommal készültünk. Feri pontos tájékoztatója csigázta tovább várakozásunkat, már szerveződött az autók-beosztása, első napi kenuk-beosztása, zajlott a lázas csomagolás. Már 6. alkalommal evezek, és bizton állíthatom, hogy 2. alkalommal igazán vártam már az indulást! Megtapasztalni az időtlenséget, a természetre való teljes ráhagyatkozást, a víz és a sok zöld közelségét, az éjszaka is ringó sátrat, a közösségi társakkal az őszinte beszélgetéseket, nevetéseket, egymás még igazibb megismerését.

1.Első nap

Már 5-kor érkeztek értünk Gyuri és Ildi, hogy együtt induljunk a megbeszélt találkahelyre Kertvárosba, az Aldi parkolójába. Mindenki nagyon pontos volt, örömmel üdvözöltük egymást: ”Újra itt van a nagy csapat!!!” Bemutatkozott Ági és Boti is, akit többek még nem ismertek, de nagy lelkesedéssel, nyitott szívvel érkeztek ők is. Közös fotó, aztán 5.30-kor indulás. Mindenki saját tempóban haladt, többször meg-megálltunk pihenni, összenevetni, nyújtózkodni, beszélgetni. 6 óra beszélgetős izgatott-várakozós utazás után megérkeztünk Felsőbereckibe, a révkikötőhöz. Nemsokára megérkeztek a kenuk is, jó volt újra látni Biciklist, Tekergőt, Bookkepinget

A sofőrök elindultak letenni az autókat Tokajba, bő két óránk volt így ismerkedni a Bodroggal. Várakozásaim ellenére egészen széles, gyönyörű tiszta, üdítően hűs vizű. Nem sokkal 3 előtt indultunk, a már előre megbeszélt kenu- beosztással, szoktattuk kezünket az evezőkhöz. Persze nem haladtunk túl sokat, és már hullottak is az emberek a Bodrogba. Csodaszép volt az idő, 35 fok, hűs tiszta víz (mondjuk 20 fokos)-a pálinka viszont majd 50 fokos, így azt hiszem egálba is kerültünk, és meg sem álltunk Sárospatakig. Megcsodáltuk kívülről a várat, ettünk-ittunk, fürödtünk a stégnél. 18 folyókilóméter után érkeztünk Bodrogolasziba, ahol is egy gyönyörű zárt kempingezőhely, szinte luxus vizesblokkal, de ami a csúcs volt, az a pajtában várt ránk! Gyorsan sátrat állítottunk, kipakoltunk (és de jól tettük, mert a borkóstolós vacsora után, sokkal nehezebb lett volna..)

Fedor Pincészet vendégei voltunk, ahol is a pár nappal házasságkötése előtt álló Levente, nagyon profi bemutatót tartott nekünk a Tokaji Borvidék borairól, a szőlőtermesztésről-borászatról. Sok kérdésre kaptunk választ, többek között a puttony-fogalmáról a borok üvegén (22!!!kg aszú szem fér egy puttonyban, amit szemenként csipegetnek le a szőlőfürtről) és hogy az aszúsodást egy Botirisz gomba okozza (nem BODROGITISZ!!!!-ahogy én jegyeztem meg) ami ellen máshol permetezik a szőlőt.

Ezt követően jött a meglepetés: hatalmas vastaghéjú kenyérbe belesütött csülök formájában. Egy óriáscipónak 6-an veselkedtünk neki, és a nem várt ízélményt fokozta, hogy közben sorra érkeztek a borok a száraz fajtától az édes aszúig. Hárslevelű, Sárgamuskotály, Késői szüretelésű Hárslevelű, Aszú.

Igyekeztünk aztán időben lefeküdni, megtalálni a megfelelő sátrat, és nyugovóra térni. (Hát, aznap éjjel a csülkös kenyér megakadályozta, hogy hason aludjak)

2. nap:

Gyönyörű reggelre ébredtünk! A szemfülesek már meg is találták a közelben(2 perc gyalog) a Kicsi Gesztenye Kocsmát, és kávéztak, valakik pálinkával segítették a reggelt, míg Boti nem hívott mindenkit egy frissítő- átmozgató reggeli tornára felhőket elérve, a fekvőtámaszig. Jól esett megtapasztalni, hogy ott is van izmunk, ahol nem is tudtuk, az már kevésbé, hogy fáj is. Meg is beszéltük, hogy míg idén gyógytornászt hoztunk magunkkal, legközelebb defibrillátort fogunk hozni, aztán pedig már papot!

Hálás szívvel imádkoztunk, Evangéliumot hallgattunk, énekeltünk.

Reggelinél vettük észre, hogy bizony nagyon hangyás helyen voltunk éjjel, így mentettük a menthetőt a reggelihez. Volt még csülkös cipó is!(kicsit hangyásan…)

Megcsodáltuk a 12. századból való templomot sírkő oltárral, próbáltuk megfejteni mit is mond a templom gondnoka, aki egy telefonhívásra azonnal rendelkezésünkre állt. De ami lesokkolt:800-fős település, 3 templom, és 10 fő alatti a misére járók száma! Ez hosszú több napos beszélgetésre adott témát az Egyház mai helyzetéről. Mindenesetre énekeltünk egy szépet együtt.

Lazára vettük az indulást, mert csak 11 folyókilóméter várt ránk. Indulásnál beleesett Mari napszemüvege a stégről, már mindenki elindult, mikor Feri és Pali, a két bátor vízben kotorászó visszafordult: ”Semmit sem hagyhatunk hátra!!” s időt, energiát nem kímélve keresni kezdték az iszapban a szemüveget. Persze siker koronázta az expedíciót: Pali volt a sikeres megtaláló. Ezt rendje és módja szerint meg is ünnepelte a kis csapat (27 fő) összekapaszkodással, koccintással!

Volt km, amit 6 perc alatt és volt, amit 46 perc alatt tettünk meg. Marika vízitök virágot kapott Zsolttól, melyet szájában tartva, úszva szállította kedveséhez, nem kis ováció mellett. Az asszonyok fel-felsóhajtottak, hogy milyen „romi”, de jó Marikának!(Pali meg is kérdezte Marikát: Kölcsönadod pár percre…?)

 Meg-megálltunk beugrálni, úszni, inni, előkerültek a rágcsák, sütik, itókák. Elkészült Jutkának és Vilinek, a mamaszittereknek az evező, monogramos fotó, Tamás mérlegállása, ami már az élményekhez tartozik evezéskor. Azért csak megérkeztünk Szegilong és Olaszliszka között fekvő Kaszinger Pincészethez, ahol letáboroztunk. Szemben, a szintén Laci borászhoz tartozó homokos placcon fürdőztünk, amit azért vett meg, hogy ne kerüljön idegen kézbe, és fürödhessenek a helyiek. Balázs nem is volt rest, bepanírozta vizes testét a homokban, olyan fiatalosan barna hajjal ugrált az asszonyok mellett a vízbe, lefröcskölve őket, mint egy rakoncátlan kamasz. Volt is sikoltozás. Sátorhely-egyengetés, tisztítás, sátorverés, délutáni pihi, társasozás, elmélkedés csendesen elvonulva, fürdőzés volt a program a vacsoráig, ahol is borászunk kissé hiányos öltözetben, de maga szolgálta föl, az általa készített sült halat és petrezselymes burgonyát, kovászos uborkát, paradicsomsalátát, no és persze a borait.(Bűvös Furmint, Késői szüretelésű muskotály, Sárga Muskotály, Tokaj dry, aszú, must). Érdeklődéssel hallgattuk borairól, életéről, életlátásáról, melyben a cél a másik (ahogy Pál Feri is mondja), és hogy maradjunk a gyökereinknél. Pisti szívesen jelentkezett volna hozzá bortrezorosnak kísérleti jelleggel, s évente jelentette volna mennyi szivárgott el.

Gyönyörködtünk a teraszról a Bodrogban, a finom borokban, később a teliholdban, csillagokban. Előkerültek a gitárok, furulya, és dalra fakadtunk. 23-kor már mindenki a sátrában durmolt.(csak én nem, ezért tudom)

3. nap:

Korábban keltünk, mert tudtuk, hogy ma 22 km vár ránk! Volt, aki úszott még a friss reggeli Bodrogban, és a stégről tornázott, mások a partról derülve, mert a stég eléggé imbolygott alattuk. Ima után, panorámás teraszos reggeli, majd beáztatta Ági a babot az esti vacsorához. Lába alatt őrizte a kenuban egész úton. László borász elkísért minket egy darabon a vizen.

Erős hátszéllel, olykor megállva és csak a lapátokat felemelve a szél által haladtunk. Be-beugrálva a vízbe, nagyokat nevetve. összekapaszkodva haladtunk az olykor tündérrózsákat rejtő Bodrogon. A Szegi barátságtalan sörtelen büfé után kárpótolt minket a Tokaj hegy panorámája a toronnyal.  Felüdülés volt megérkezni a Tisza-Bodrog torkolathoz, majd a 2. híd után a Tutajos Beachhez.

Sajnos Zolitól búcsút kellett vennünk, mert hazautazott, készült egy búcsú-csoportkép is, ami fél órán át készült, mert mindig hiányzott valaki.

Nagyon jól felszerelt, homokos partos, röplabdapályás kempingünk volt, de mivel edzőtáborosok készültek pont bajnokságra, csak 1 órácskát sikerült megszerezni a pályát. Miután letelt, már pakolták is be magukat jelezve, hogy kívül tágasabb. De mi így is örültünk a helynek, ahol karszalagot kaptunk, sok gólyát láttunk, nagyon hangosan robogott a hídon a vonat, de a nevetésünk hangosabb volt!

Az egyetlen főzős estén pucolhattunk, darabolhattunk, Balázs furmányosan gyújthatta is a tüzet, 8-ra kész volt a babgulyás, ami annyira finom lett, és mi annyira éhesek voltunk, hogy sorban álltunk!!!és  hamar el is fogyott, kitunkoltuk, de sebaj, előkerültek a finomabbnál –finomabb lekvárok kenyérrel. Nagy élmény volt még együtt borozni, beszélgetni, énekelni, hulló csillagokat nézni.

4. nap:

Sátrukból előbotorkáló Gesztenyésieket mozgatott át most is Boti, voltak, akik úsztak is. Imádkoztunk hálatelt szívvel a sok jóért, és fohászokkal Bozsóért, aki kórházba került. Reggeli után rutinosan pakoltunk össze, mert tudtuk ma 25 folyókilóméter vár ránk.

Mivel Zoli elment, Boti kapott kormányzásra lehetőséget, és mint a legénységének tagja bizonyíthatom, jól „muzsikált”.

Most is hátszelünk volt, jól haladtunk, jó meleg is volt, a Tisza is melegebb volt a Bodrognál (egyesek szerint, szerintem nem!), így olyanok is csobbantak a kenukból, akik eddig nem.

Tiszatardonál megálltunk a kompkikötőnél, ahol a mérnökeink, de főleg Pisti képezte tovább magát a komp gépházában. Megtudhattuk, hogy csak napi 8 liter fogyaszt.(legalábbis én ennyit jegyeztem meg belőle) A komp előtt volt 2 büfé: egy modernebb alkohol nélküli sörökkel, és egy retro, ahol ketreces kerthelységben lehetett szürcsölni az alkoholos nedűt, és enni a finomabb jégkrémet. Volt 2 WC is: egy világítás nélküli WC-papírral rendelkező, és egy papírtalan, de világos. Mindenki dönthetett itt is.(Juj, de nehéz az élet!)

Itt Kovács Laci elköszönt, busszal ment a kocsiért vissza Tokajba, mert ők másnap esküvőre mentek. Így át kellett ismét gondolni, hogy legyen a hajóbeosztás.

Úgy volt, hogy ma 25 km megyünk, de 3 km-rel előbb ideértünk!!!!Rejtély!

Tiszalök Fekete Kalóz Élménykemping! Hú!

Beszűkült kis csatornán jutottunk be a gyönyörűen gondozott Beachre, liliputi nyugágyak, napernyők közé. Nem volt egyszerű kitalálni, hol verjük fel a gesztenyési sátrakat, hol alakítsunk utcát.

Minden táborhelyünk közvetlenül a parton volt, volt mindenhol jól használható vizesblokk, gyönyörű kilátás, finom vacsora.

Itt tárkonyos ragulevest ettünk, hosszan beszélgettünk, Gyuri és Feri élvezetes gitárpengetését hallgattuk, a röplabdázok küzdöttek a széllel, de elmondhatjuk, hogy remek élményekkel térhettünk nyugovóra sátrainkban.(Kivéve Inez, akit meglátogatott egy ürge, vagy vakond… mindenesetre hullámzott a sátorpadlójuk!)

5. nap:

Tudtuk, hogy 11-kor van a zsilipelés, ami naponta csak 1x van, így biztosra mentünk. Már 7-kor keltünk, rutinos torna-ima-reggeli kombó után, pik-pakk sátorbontás, pakolás és pontban 10.00-kor kenukban, evező a kézben volt! 10.12-kor már a zsilip bejáratánál kapaszkodtunk. Pisti csoda kedves nádhajóit csodáltuk, amiket gyártott és vízre bocsájtott, mentőmellényt húztunk, és rájöttünk, hogy 4 nap szeles idő után szélcsend van és forróság. Kerestük, áhítottuk az árnyékot.5 métert eresztettek le minket a zsilipben, és igen érdekes rákocskák tűntek fel a zsilip falán. Boti keresztelője is megtörtént, miután egy hatalmas zsilip-visszhangosan tüsszentett, kenunkba pottyant egy 4cm-es rákocska. Festéktüsszentő Hapci Benő után (Pom-Pom mesék) Ráktüsszentő Hapci Botink lett!

Tiszadadára 13.30-ra értünk, ahol láncpakolással kiürítettük a kenukat, összekupacoltuk a mellényeket, evezőket, hordókat, kitisztítottuk a kenukat, tusoltunk, megpróbáltunk nyugalmasan ebédelni az Öreg Halász Csárdában, de már jöttek is a sofőrökért, majd nem sokkal a kenukért.

Azért sikeresen megebédeltünk, és jött a búcsúzás. Volt, aki Sopronba, volt, aki Zamárdiba, volt, aki Budapestre, volt, aki Pécsre, s volt, aki Amerikába utazott tovább!

Ami ugyan az volt, ami közös volt mindenkinek az elmúlt napok felejthetetlen élményei. Mindenki vitt haza ízeket, illatokat, sok szép látványt, hajó-ringást, simogató és égető napot, kellemes szélzúgást.

Mindenkinek lettek történetei, élményei, amit elraktároz.

Én ezeket tudtam megragadni, leírni, hogy később is emlékezzek rá.

Fogadjátok szeretettel!

Köszönöm Áginak, Ferinek, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre!

Szolgáló szeretetükkel egyfolytában ajándékoztak.(Czopf Ági megfogalmazása)

Mindenre és mindenkire figyeltek, gondoltak, mindent IS megoldottak!

 Áldjon meg Benneteket az Úr, és őrízzen meg Titeket még sokáig (nekünk is)!

Vozár Hajni