2013. február 10. - ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP
Püspöki mise
Olvasmány (Elmélkedés: Dobosi László)
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Így kiáltott egyik a másiknak: ,,Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.'' Hangjuktól még a küszöbök alapjai is megrendültek, és a templom megtelt füsttel. Erre így szóltam: ,,Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.'' Akkor az egyik szeráf odaröpült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele ajkamat, és így szólt: ,,Íme, mivel ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert bűnöd.'' Azután hallottam az Úr szavát, amint így szólt: ,,Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?'' Így válaszoltam: ,,Íme, itt vagyok, engem küldj el!''
Ez az Isten igéje.
Szentlecke (Elmélkedés: Kovács László)
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Testvéreim! Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írás szerint; eltemették és harmadnap feltámadt, ismét az Írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek is megjelent. Ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután megjelent Jakabnak, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok között, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívőkké.
Ez az Isten igéje.
Evangélium
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: ,,Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.'' ,,Mester – válaszolta Simon – ,,egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.'' Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: ,,Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.'' A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: ,,Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.'' Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Ezek az evangélium igéi.
Szentbeszéd (dr. Udvardy György megyéspüspök)