Vízitúra a Tiszán augusztus 6-11 között 25 (!) evezős (kenuevezőt merítő 50 erős kéz) részvételével
A Tiszán megtett útvonal a következő volt:
1. nap: Tiszabecs - Szatmárcseke (24 fkm)
2. nap: Szatmárcseke - Tivadar (15fkm)
3. nap: Tivadar - Vásárosnamény (20 fkm)
4. nap: Vásárosnamény - Tiszamogyorós (34 fkm)
5. nap: Tiszamogyorós - Tuzsér (34 fkm)
6. nap: Tuzsér - Dombrád (25 fkm)
A részletek tovább olvasás során, Hajni és Vili által készített élménybeszámolóból tudhatók meg :)
Kedden hajnalban indultunk 5 autóval, 5 x 5 személy, 500 km - t maga mögött tudva, 5 óra alatt, mindig a tetőboxos Toyotát követve, megérkeztünk Dombrádra, a túránk célállomására.
Gólyakelepelés és egy ismeretlen de nagyon kedves állatorvos házaspár fogadott minket Dombrádon.
(Mellékszál: Miért fogad be egy állatorvos 25 idegent a kertjébe és lát el frissítővel, süteménnyel, gyümölccsel, és hagyja, hogy feldúljuk a ház össze wc-jét, valamint megengedi, hogy az autóink a kertjében, védett helyen várjanak, amíg a túra végén újból megérkezzünk Dombrádra? Kerestünk a kocsiknak biztonságos parkolási lehetőséget, ezért felhívtuk telefonon Bodogán László volt pécsi görögkatolikus parókust- aki most Püspökladányban szolgál - és kértük a segítségét. Ő beszélt a Dombrádi pappal, aki tájékoztatta egyik hívét, az állatorvost, aki megoldotta a problémát. Az Egyházhoz tartozás néha többet ér, mint egy Szépkártya, főleg ha az üres.)
Vissza a fősodorba.
A terv szerint, Dombrádról bérelt busszal mentünk volna Tiszabecsre, túránk induló állomásához, ahol a kenu szállító vár ránk. Azért a feltételes mód, mert a busz sofőrt egy kórházi látogatás úgy kizökkentett, hogy elfelejtett értünk jönni, és mire ezt észre vették, már 3 órás késésben volt a történet velünk együtt.
Végül 14 órakor megérkezett a Vidám Delfin Kft 20. századi Ikarusza, amire felpakoltuk a csomagjainkat, magunkat és indultunk Tiszabecsre !
Majdnem 2 óra buszozást követően megérkeztünk. Vízre tettük a kenukat, a túravezető beosztása szerint elfoglaltuk a helyünket és már vízen is voltunk ! Velünk együtt indult egy nagyobb család is akikkel a túra során gyakran találkoztunk.
Jó volt újra evezni a sokunknak ismeretlen Tiszán ! A kormányosoknak figyelni kellett a fősodorra, mert a kenuk könnyen megfeneklettek a kavics ágyon. Borult időben igyekeztünk a 24 km-re lévő szatmárcsekei kempingbe. Utunk második felében elerdt a hideg eső. Mentőmellényekkel, pálinkával és evezéssel igyekeztük melegen tartani magunkat.
Azután, Petőfit utánozva:
"Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére."
Persze nem láttunk sem siető kis Túrt, sem keblet (pedig akkor még meg volt a szemüvegem) csak egy beton gátat - amit a helyiek "bukaó"- nak hívnak és a segítségével levegőztetik a Túr vizét, mielőtt a Tiszába érkezne.
Nagyon örültünk Szatmárcsekének! Elállt az eső, így sátrat-verhettünk. 15 sátorból állt a mi csapatunk és már rotyogott is a gulyás. Volt meleg víz is, igyekeztünk nem megfázni. Gitáros-zenés este követte a vacsorát a már megszokott slágerekkel. "Újra itt van a nagy csapat..."
2. Nap, SZERDA, Szatmárcseke - Tivadar
Kényelmesen ébredeztünk, bár okozott némi vitát, hogy hány óra is van 7, vagy 8 (ukránul, vagy magyarul jár-e erre az idő?)
A kemping vezető „sátorhoz” hozta a kenyeret, ásványvizet, így még több időnk maradt reggeli tornázni, napi evangéliummal felkészülni a napra. Csak 15 km várt ránk, így reggeli után hagytuk megszáradni a sátrakat, és a röplabdaháló is felkerült. Meglehetősen profi a csapat ezen a téren is!
Gyönyörű napsütésben indultunk, a menetszél hűsített. A tegnapi vizes ruháink lassan szépen meg is száradtak rajtunk. Kellemes homokos partú kemping várt ránk Tivadaron, pontosan a tivadari híd előtt, ahol előző nap már busszal áthaladtunk. Míg jó meredek parton hordtuk fel a hordóinkat a "Diós kempingbe", az lelkesítette a csapatot, hogy a strand homokos partja röplabdára alkalmas terep. Ahogy berendeztük a tábort és a röplabda pályát, egyre nagyobb késztetést éreztünk arra, hogy "lenyeljünk néhány sört" - a partmenti Calypso drink bárban - a megérkezésünk és a két névnapos György tiszteletére és egy kisnyugdíjas pedagógus evezőstársunk invitálására. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez milyen egyeztetési cunamit von maga után, ugyanis három féle sörből választhattunk: borsodi, staropramen félbarna és belga meggyes. Ezen kívül, bármelyiket kérhettük pohár és korsó méretben. Már a választéktól megrészegültünk ! A pincérrel folytatott zajos, bekiabálós, mindig növekvő létszámú egyeztetésünk hatására a kerthelyiség lassan kiürült. Pincér megtörölte gyöngyöző homlokát és kisvártatva átadhattuk magunkat a társas sörfogyasztás élvezetének !
Az este közeledtével már készült is Ági gigantikus lecsója. A hely különlegességei közé tartozott az is hogy éjjel, mikor eleredt az eső, a tűz mellől gitárral be lehetett vonulni a „talpas” mosdók alá, így ott folytatódhatott a zenélés. Jót aludtunk az éjszakai eső kopogása mellett.
3.nap CSÜTÖRTÖK, Tivadar - Vásárosnamény
Már a reggeli készületeknél figyelembe kellett venni, hogy este „kedves vendégünk” lesz, aki időre jön. Összeszedetten, profin hordtunk le újra mindent a meredek parton, csobbantunk a szép strandról és újra vízen is voltunk. Gyönyörű napsütés, szembe szél, hűsítő ugrálások a vízbe. És a kihagyhatatlan összekapaszkodások: „Hol a diákcsemege? Merre jár a szilvanedű? És a rozéfröccs?” Viccmesélések, nagy-nagy nevetések, és már az evezőnkben is volt a napi penzum, 20km.
A jándi strand is gyönyörű homokos volt, már épült is a röplabdaháló, persze a meredek part megmászása után csak. A büfé hívogatott, jégkrémével hűsített. Viccesen lehetett egy utánfutóban tusolni, mert, ha nagyon a szélére álltál „megbillent” kissé.
Este röpiverseny, nagy viták és kibékülések, finom Ági-vacsi, strand tusoló alatt mosogatás.
Megérkezett a várva-várt „kedves-vendég”: Bodogán Laci görögkatolikus lelkész. Stílusosan egy hatalmas görög(katolikus)dinnyével.
Éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Papságról, hajdúsági és délbaranyai emberek közti különbségről, John Deer traktorról, cigányokról és pitbullról. Sokáig fogjuk hordozni szavait.
4.nap: PÉNTEK, Vásárosnamény - Tiszamogyorós
Tudtuk, hogy ma 34 km vár ránk, ezért korábban keltünk, rekord idő alatt összepakoltunk és már vízen is voltunk Tiszamogyorós felé.
Ezen a szakaszon három fővel csökkent a létszámunk. Ők, autóbusszal utaztak vissza Dombrádra, az utókhoz.
Itt értük utol a Tiszán önkénteskedő „Pet-kalózokat”. Nagyra értékeltük szolgálatukat, de mivel 210-en voltak, úgy ítéltük meg, hogy a kemping „megtelt” és vállalva a kockázatot, hogy hol találunk megfelelő táborhelyet, rábízva magunkat a Gondviselésre, és a Tiszára, tovább eveztünk. Nem mondom, hogy nem voltunk fáradtak, voltak többen akik maradtak volna a biztos, de zsúfolt helyen, de így voltunk egy csapat. Akikkel találkoztunk a vízen sem biztattak minket. A 38. kilométernél megpillantottunk egy kellően széles és hosszú homokpadot. Éhesek is voltunk már, kikötöttünk. Sátrat vertünk és persze újra röplabdáztunk. A babgulyás fenséges lett. Sokak számára a nomád körülmény nagy élmény volt, én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagy-nagy kihívás. Wc és zuhany nélkül, kicsit talán homokosak is lettünk - a sátrak mindenképen - de a legszebb táborhelyünk volt.
Az biztos, hogy a puha homokon aludtunk, gyönyörű tiszta csillagos ég alatt zenélhettünk, énekelhettünk és kémlelhettük a hulló csillagokat. (Perseidák, persze Idák)
5.nap: SZOMBAT, Tiszamogyorós - Tuzsér
Szerencsére nem a Tisza ébresztett, csak a tábortűzünkig jött föl az éjszaka során. Reggeli torna, ima, kenu-elosztás, sátorbontás. Kalóz barátaink is már a vízen voltak. Ma volt a legmelegebb, tűzött a nap, a víz sem volt sűrűn alkalmas fürdőzésre, így még több összekapaszkodásra volt szükség. Legjobb élményeim közé tartoznak amikor az 5 kenu, kezekkel összefogva csorog a vízen. Mi pedig egymást lelkesítjük, mesélünk, eszünk-iszunk.
A Magyar - Ukrán - Szlovák hármas határon elhelyezett kameráknak integettünk, a hölgyek megigazították a sminküket és barátságosan mosolyogtunk. Az első kikötési lehetőségnél partra szálltunk a szlovák oldalon, ahol a szlovák határőrök már vártak ránk és olyan kedvesek voltak, hogy megelégedtek a túravezetőnk igazolványával, nem kellett mindannyiunknak előbányászni a papírjainkat!
Egy kis trianoni szösszenet:
Amikor a folyókanyarulatból felbukkant a helyi strand, ahol felvidéki szlovák magyarjaink megláttak minket az öt kenuval, egy gyermekhangot hallottunk: " nézd ányu, megint itt vánnák á mágyárok!" És tényleg ott voltunk.
34 kilométert tettünk meg a tuzséri kempingig, ami úgy 200 m-re volt a folyótól. Elkezdtük felhordani a felszerelést és a csónakokat.
Szinte idilli hely, gondozott rét, egy-két nagy fával. Örültünk, hogy megérkeztünk!
Aztán egyszer csak, hogy újból Petőfit idézzem:
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a hang, a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
A szomszéd ház tulajdonosának a fia megkezdte 18 szülinapi buliját, olyan erősítő hangtechnikával, hogy szinte lobogott a hajunk tőle.
Iskolája volt ez a megértésnek, türelemnek. Megszületett a kompromisszum: 10kor lehalkulnak, és 11kor aludni térnek. Mi ezt tettük és elcsodálkoztunk, mert ők is. Egy fennséges halászlé után jóllakva, a nagy melegtől és a 34km-től elfáradva tértünk sátrainkba.
6.nap VASÁRNAP, Tuzsér - Dombrád
Bensőséges igeliturgia indította a napot, jó volt elmélkedni és párhuzamot vonni a mostani Tisza-túránk és életünk vizén való haladás között. Milyen fontosak a szabályok, az összetartás. Rengeteget tanultam magamról a túra során, elhagyva a komfortzónám, sok új dolog nyílt meg előttem. Jó volt ezt közösségben megélni, és főleg ebben a közösségben.
25 km evezés volt Dombrádig a végcélunkig. Itt még egy erőpróba várt ránk. A hajókat és a bennük lévő összes csomagot egy stégre kiemelve, majd egy 45 fokos, csalános indás partoldalon kellett felvinni. Jó mulatság nem, de férfi munka volt ! Dombrádtól mindenki az érkezett autókkal tehette meg még az 5 órás hazautat. Sokáig ringott még velem a világ, éreztem lábujjaim közt a homokot, a vízcseppeket arcomon, a szelet.
Hiányzott a természet közelsége, az időtlenség, a közösségi társaim.
JÖVŐRE ÚJRA!!!!!?
Copyright by Hajni & Vili