A 2024-es vízitúrán 25 en (ebből 11 házaspár) vettünk részt.

2025 július 29. hétfőn Pécsről több autóval utaztunk a szlovákiai Komarno üdülőtelepre, ahol a vízitúra végéig parkolhattak az autóink. Onnan bérelt (magyar) busszal mentünk tovább Tomasovba (Fél). A buszbérlet legnagyobb részét (150eFt) a NEAN-KP-1-2024/4-000325 sz. kedvezően elbírált pályázatunk segítségével tudtuk kifizetni.

A túrát szervező Tumpek házaspár figyelembe vette, hogy 2015-ben Kis-Dunánál, a hurtafalvai hídnál felütéssel kezdődött a túra: dögszag, és rengeteg szemét volt a parton, egy vastag csőből pedig szennyvíz ömlött a folyóba, ahol hajóinkat a vízre tettük, ezért indultunk idén „feljebbről”. Az első napi terv szerint onnan Jelka (Jóka) táborhelyig evezünk. A táv végén a megcélzott táborhelynél – a vízről úgy látszott- telt ház van, ezért tovább eveztünk egy jobbnak vélt kikötési helyre. A jobbnak gondolt helyszín erősen lerobbant, gondozatlan, kecskék, libák által benépesített (emésztésük”eredményeivel” bőven ellátott) hely volt, ahol szintén kellett volna a „szolgáltatásért” mármint a sátorozásért fizetni. Következett a kb. 2 km folyásiránnyal szemben történő visszaevezés a jókai táborhelyre, ahol azért mégis lett mindenkinek sátorhelye. Így lett a teljesített táv azon a (fél)napon 31,8 km. Egy magyar diákcsapat a tábortüzes vacsoráját éppen befejezte az odaérkezésünkkor, megörököltük tőlük a lobogó tüzet, így előbb hozzájutottunk a bográcsban készült gulyásleveshez. (A meleg vacsorákat minden este bográcsban készítette el Kuti Ági főszakács a legénység előkészítő közreműködésével.)

2. nap (kedd): Jelka-Jahodna (Eperjes) Egy kavicsbánya tavait kerülgettük a Kis-Duna kanyarulataival Blatná lúka (Diósförgepatony) térségében, majd a Fekete víz befolyását követően egy tószerűséghez érkeztünk, melynek a végét egy gát zárta le. A gát előtt ki kellett kötnünk és a teljes flottát (csomagokat és az 5 kenut) kézben cipeltük le a gát másik oldalán folytatódó Kis-Dunához. Megállapítottuk, hogy a létszám és hajószám gyarapodáson túl a kipakolandó, átcipelendő majd visszapakolandó „poggyászok” száma/súlya is jelentősen gyarapodott az előző túrához képest.  A duzzasztó gáttól nem messze lehetőségünk nyílott egy kis sörözéssel egybekötött pihenésre. Pozsonyeperjes gyönyörűen rendben tartott kempingjébe a kenukat a már jól ismert kézikocsik segítségével tudtuk felvinni. Itt az all inklusive ellátás része volt a telefontöltési, melegzuhanyozási és sörpadonvacsorázási lehetőség biztosítása. A babgulyás vacsora után előkerültek a gitárok és fiatalságunk slágereit énekelgettük vidáman.

 3. nap (szerda): Ezen a napon a Jahodna- Topolnikoy (Nyárasd termál)  távon 21,4 km-t eveztünk, közben egy horgászbungallóban dinnyeevős esőszünetet tartottunk, majd a termál ágat elérve melegfürdőt vettünk. A Nyárasdi kempingnél sem maradhatott el a hosszabb cipekedés a csomagokkal, de megérte, tetszetős sátorutcát alakítottunk ki, az általunk felállított röpipályára néző bejáratokkal. A vidám röplabdázásnak a paprikás krumpli készre jelentése vetett véget. A vacsora után értek oda Marika testvéréék a leadott rendelésünk alapján vásárolt elemózsiákkal, ásványvizekkel. Eztán következett két nagy szurkolás a párizsi olimpikonjainknak. Talán, ha még ráteszünk egy lapáttal, akkor lehetett volna Milák Kristóf és a férfi kardcsapat érmének a színe ezüst helyett arany.

4. nap (Csütörtök): Topolniky-Kolarovo (Guta)-Kamocsa  között 24,6 km-t eveztünk, ebből 2 km-t felfelé a Vág-on A Vág torkolatánál homokos part fogadott minket, ott jót fürödtünk. Ezután már nem találtunk kikötésre alkalmas partszakaszt, a kamocsai kempingig eveztünk. A hajókat a part szélén szárazra tettük, majd Kós Hubertnek 200 háton kiszurkoltunk egy aranyérmet! A sátorállítást után röplabdáztunk. A lecsó elkészítése ill. elfogyasztása után pedig dacolva a kemping hangszóróiból áradó helyi gépzenével, ismét retro magyar slágerekkel múlattuk az időt éjfélig. Az elhúzódó vacsorázást követően a gasztrofesztivál gépzenéjével versenyezve énekeltük kedvenc dalainkat. A legkitartóbbak éjfél körül készülődtek a sátorba bújáshoz, mikor Balázs azzal riasztotta őket, hogy feljött a folyó és a „biztonságos helyre” kitett, oldalukra fordított kenuink már félig vízben állnak. A még ébren levő társainkkal visszafordítottuk a hajóinkat, kimertük belőlük a vizet (visszaengedtük az egyikben úszkáló halacskát a folyóba) és feljebb hoztuk azokat. Másnap megtudtuk, hogy a folyó felsőbb szakaszán épülő műtárgy miatt csökkentik duzzasztó segítségével nappal a folyó szintjét és a felduzzasztott vizet éjjel engedik le.  

5. nap (péntek): Kamocsáról indulva 25,7 km evezés után érkeztünk meg a Komarnó üdülőtelepi végcélunkhoz. Ez a szakasz idén arról lesz emlékezetes, hogy szinte végig esőben eveztünk és nem találtunk kiszállásra alkalmas partrészt, mert vagy nagyon iszapos volt, vagy ki volt kövezve és a szúnyogsűrűség mindenhol meghaladta a tűréshatárunkat. Így a folyó vizén, összekapaszkodással fogyasztottuk el a maradék elemózsiánkat.   

A vízitelep stégénél kipakoltuk csomagjainkat, megtisztítottuk, majd felvittük a gátra a hajóinkat. Hamarosan megérkezett a Pesti Béke csónakház ismerős szállítóeszköze és kutyusa. Felpakolást követően elbúcsúztunk a kenuinktól. Záró programként a Bástya Csárdában (egyéni finanszírozásban) közösen egy jót vacsoráztunk. Utaztunk hazafelé, ahogyan jöttünk, közben sikeresen kiszurkoltunk a férfi párbajtőrösöknek is egy aranyat.

Nagyszerű élmény volt, jó volt együtt lenni, külön köszönet a szervezőknek, gépkocsi vezetőknek.  

(Covi az idei krónikás)