Napközis tábor 2016

A tábor fontosabb történéseit és hangulatát megidéző fénykép összeállítást az alábbi linkre kattintva lehet elérni.
http://www.rampa.eu/index2.php?id=157

A szervezést és az alábbi élménybeszámolót is nagyon köszönjük a Laki családnak

Nagy lelkesedéssel, izgalommal és bátorsággal készültünk az idei napközis táborra.

Kezdjük a száraz adatokkal:

Összesen 33 gyerek volt a táborban, egyszerre legtöbben 26-an. Mind az 5 nap 15 táborozó vett részt. A gyerekek közül négyen segítők voltak, folyamatosan egy felnőtt volt jelen, de néhány napot-órát tízen segítettek. A darázscsípésekről, térd- és könyöklezúzásokról és szálkákról nem vezettünk statisztikát, de igen gyakoriak voltak.

Megettünk kb. 15 kg gyümölcsöt, 10 kg kenyeret és 7 üveg lekvárt tízóraikra és uzsonnákra, köszönünk minden adományt!

Hatalmas segítséget jelentett a főzés, köszönjük Hajninak és Palinak, Gabinak, Krisztinek, Etinek, Esztinek és Attilának, Marikának, Ritának!

Köszönjük a fuvarokat, a strandon a felügyeletet, a bicikliszállítást, Attilának az önfeláldozó hazatekerést, mindenkinek mindent!

A legfontosabb segítők Janka, Anna, Peti, Fülöp és Levente voltak, akik bár csak kicsit idősebbek a többieknél, éppen ezért sokkal többet ér a szavuk, mint a helybőlellenség és semmitmegnemengedő felnőtteké. Köszönjük, hogy a mindig túl rövid nyári szünetből egy hetüket a napközis táborra áldoztak.

Miről is szólt ez a tábor? Mi volt a célunk? Ha egy szóval kellene kifejezni, akkor azt mondanám, közösségépítés. Közösség Jézussal és egymással, kicsikkel és nagyokkal, felekezettől, származástól függetlenül. Ezért játszottunk, ezért énekeltünk, ezért kirándultunk, ettünk, vitatkoztunk és békültünk, szidtunk és vigasztaltunk. Ezért mosogattunk, söprögettünk, gazoltunk, vágtuk az almát és kentük a kenyeret. Annyit ért a tábor, amennyit épült a kapcsolatunk Jézussal és egymással. 

 A hét krónikája

Hétfő

Együtt voltunk 27-en, mindannyian izgalommal, kicsit szorongva vártuk, mi is lesz ebből. Körbeültünk, próbáltunk énekelni. Megtanultuk a 12 tanítvány nevét, beszélgettünk a halászatról. Edit és Jani kedvessége, ötletei, a játékok, dalok és táncok elvarázsoltak mindannyiunkat. Próbálgattuk a szokatlan népi hangszereket, tekertük a botot, ugráltunk felszabadultan.

Ebéd után hősiesen felmásztunk a Sas-hegyre, onnan a Nagy Tubesre, tovább egészen a tévétoronyig, ahonnan már csak a legnagyobb fiúk jöttek gyalog, a többieket, mivel igen késő lett, a szülők hozták le autóval.

Kedd

A reggeli játék végére tudtuk egymás nevét. Beszélgettünk Jézus csodáiról, a nagy halfogásról és a tenger lecsendesítéséről. Új énekeket tanultunk, színeztünk, kerestük a betűket. A fiúk egészen sokat fociztak, talán kicsit hosszú is volt a szabad játék, a lányok kénytelenek voltak Riska macskán és a trambulinon vitatkozni, végül Süsü békét hozott.

Délutánra az előző napinál rövidebb túrát terveztünk, de kiderült, hogy a Rotary is elég hosszú, főleg az elég rövid lábacskáknak.

Szerda

Már amikor reggel számba vettük az előző napi élményeket, érezni lehetett, hogy itt igenis, valóságosan történik valami, még ha lassan is. Újabb csodák, amiket Péter átélhetett, és újabb csodák, amiket mi átélhettünk. Megérkezett Rita egy nagy tömb agyaggal, és rövidesen kicsik-nagyok elmélyülten alkottak. A sárból, könyékig-térdig maszatosan. Ez volt a legcsöndesebb délelőttünk.

Amikor ebéd után induláshoz, létszámellenőrzésre sorakoztunk, eleredt az eső. Mivel számháborúzni szerettünk volna, a teraszon, tető alatt megegyeztünk a szabályokban, megpróbáltuk felosztani a csapatokat. Hamar elvetettük azt az ötletet, hogy csapatkapitányok válasszanak. Döntsön inkább a sorrend! De milyen? Magasság? Születés? Addigra újra bújt elő a nap, úgyhogy a kertben álltunk fel születési sorrendbe. Hamar a Mandulásra értünk, ott a kisebbek hintáztak, a nagyobbak lejátszottak két csatát.

Csütörtök

Már jól tudunk együtt énekelni! Ment négy szólamban a kánon, ritmusra a csörgő-zörgő hangszerek, aki szerette volna, repülhetett magasra. Utánoztuk a kakas, a kutya, a csacsi, de még a kagyló és a meztelen csiga hangját is. Péter tagadását még a kicsik is áhítattal, döbbenettel hallgatták. Még a Füle Lajos-vers is átment. Az Activity is valahogyan az együtt-játszásról szólt, nem a versenyről. A legcsöndesebbek is vállalták, hogy mindenki előtt játszanak, rajzolnak. Nem is volt sem pontozás, sem vesztes. Sikerült a fénykép, bár egyfolytában tudtuk, hogy nem az igazi, tegnap kellett volna, amikor még itt voltak a többiek. Hiányoztak nekünk.

A kevésbé sérültek, és akik még nem a családjukkal nyaraltak, délután Orfűn strandoltak. A legstrammabbak kerékpáron oda-vissza. Ízlett az almás pite, jó meleg volt a víz, aranyosak a kisnyulak. Úsztunk, fogócskáztunk a vízben, várat építettünk a parton. Bírtuk-bírtuk, de őszintén bevalljuk, igen elfáradtunk, mire hazaértünk.

Péntek

Kicsit fáradtan kezdtük a napot. Még többen hiányoztak. A négy szólam megszólalt, fegyelmezés fel sem merült. A kisebbeknek volt több kedve beszélgetni a bizalom helyreállításáról. Meg is lepett, amikor az aznap érkezett kicsi óvodásunk példát hozott a saját életéből. Egy-egy sokat jelentő szót többen hozzászóltak. A legnagyobbak utána előkészítették a kincskeresőt, a kisebbekkel kerestük a párokat és a kakukktojást, a kiutat a labirintusból, és az összegyűlt wc-papír gurigák halacskákká változtak.

Ebéd után kerestük a kincset. Fel-le az újonnan elnevezett dzsindzsa úton a fazekas kereszteződés felé, tornapályán, árkon-bokron keresztül-kasul. Végül minden joghurtos pohár előkerült, majd a kertben a kincs is.

Mindent köszönünk, szeretnénk folytatni!