Kőszeg értékei
Az idei közösségi tábort Kőszegre szerveztük júl. 19-24. között. A Kőszegi Evangélikus Kollégiumban nagyon jó körülmények között kaptunk szállást, míg az ebédet és vacsorát (1 nap kivételével) a Kőszegi Kék Huszár Étteremben és a Kék Fény Étteremben kaptunk. Táborainknak van egy szokásos menetrendje: reggeli ébresztő, torna, reggeli ima, reggeli, délelőtti program, ebéd, délutáni program, vacsora, esti hálaadás, esti program és takarodó. Az alábbiakban egy rövid élménybeszámolót olvashattok erről a néhány napról.
Pénteki napon érkeztünk és városnézéssel indítottuk a hétvégét, amit Ági tolmácsolásában néztünk meg. A séta után jól esett a finom vacsora is. Az esti Társal-GO programot is Ági szervezte, sokat nevettünk. Másnap reggel esőre ébredtünk így két napi programot felcseréltünk. Délelőtt pársuli Mari-Laci szervezésében nagyon jó volt, délután pedig a Simon házaspár elmaradhatatlan vidám sportvetélkedője. A sok vicces jelenet mindenki arcára mosolyt csalt. Az este énekléssel telt el.
Vasárnap a Jézus Szíve templomban misével kezdtünk, és nagy meglepetésünkre Laci és Ági is velünk volt. A finom ebéd után úgy döntöttünk hogy a Cáki pincesort nézzük meg, majd 15 órára Bükre megyünk a termálfürdőbe. Cákon ismerkedtünk az ottani parasztok régi falusi szokásaival majd finom borokat kóstoltunk. A fürdő fergeteges volt, a két Anna és Máté örült a legjobban. Órákig áztattuk magunkat a strandon, mire elindultunk haza. Nem is sejtettük, hogy az Almási házaspár olyan játékot mutat be, ami 2 órás nevetést eredményezett (bár a tavalyi után megéreztük). A vidám vetélkedő után jólesett az alvás.
Hétfőn délelőtt megmásztuk az Irott-kőt. Kocsikkal elmentünk a velemi Szent-Vid hegyi parkolóig, ahol a Kék Túra régi kezdőpontjával ismerkedtünk, majd a Szent Vid templom történetét mesélte el Attila. Ezután másztuk meg a Dunántúl legmagasabb pontját ami 882 méteres. Mindenki lelkes volt, jól bírta a távot, csak amikor elkezdünk visszaereszkedni a kocsik irányába elkapott egy szünni nem akaró eső. Bozsónak is megfájdult a lába, de nem adta fel. Szerencsére Feri ötlete nyomán egy kis szervezéssel hamar elértünk a Bozsoki Határmenti Vigadóba, ahol egy kis pihenés után lakoma várt mindannyiunkra. Visszaérkezés után készülődtünk az esti ünneplésre, de Attila túravezetésével megmásztuk a Szulejmán-kilátót is, ami csak néhány 100 méterre volt a szállásunktól. A kilátóból körbenézve megértettük, hogy Szulejmán csaknem 500 éve miért ezt a dombot választotta a vár ostromakor. Este ünnepeltünk, a köszöntések, Feriék dala és a finom torták következtek sorban. Későig tartott amíg az ünnepeltek beszámolója után nyugovóra tértünk.
Kedden a Kőszegi-várat látogattuk meg ebédig. Nagyon szépen felújították az elmúlt időben, interaktív elemekkel időutazáson vehettünk részt. Még korabeli ruhákat is próbálhattunk. Ebéd után ismét túrára indultunk Attila vezetésével. Autókkal a Kincses pihenőig mentünk és innen egy körtúra keretén belül érintettük az alábbi helyeket: Ördögtányér szikla, Szent Germain kereszt, Hétforrás, Óház-tető kilátó. Visszafelé ki kocsival, ki gyalog jött. A vacsorahely volt a közös a Kék Huszárban - ami az Országos Kéktúra útvonal pecsételő helye is egyben. Az este Tündiék által meghívott Kedves vendég előadásával zárult.
Szerdán reggeli után készülődtünk és indultunk hazafelé. Nagyon szép napokat töltöttünk együtt ismét, megismerve Kőszeg értékeit és nagyon sokat nevettünk, emellett még el is fáradtunk.