Gyerektábor Átán
Az egyesületünk által támogatott Gesztenyési közösség idei gyerektáborát június 27. és 30. között tartottuk Átán. A Nagy Lajos Gimnázium felújított parasztházát vehettük birtokba. A tábor összlétszáma 37 fő volt. Hárman voltunk kiscsoportvezetők 27 gyerekkel. A "nagylány kiscsoport" segítőnek jött. Két felnőtt is volt velünk.
Vezetők és segítők már előző nap lementünk, ráhangolódni egymásra és a környezetre. Biciklikkel bejártuk a környéket és megterveztük a két nappal később sorra kerülő kirándulás útvonalát és állomáspontjait.
Június 27-én fél 11 körül megjöttek az első autók. Egy jó félóra múlva együtt volt az egész csapat. Az udvar megtelt zsibongó gyerekekkel és biciklit pakoló szülőkkel. Mikor minden kocsi kigördült a kertből, összegyűltünk a kereszt és a zászló alatt. Megnyitottam a tábort, ismertettem a szabályokat és még azt is megtudhatták, hogy mi az a ricázás. (A tábor ideje alatt a jócselekedetekért és szófogadásért jelölt kukoricaszemeket lehetett kapni. Ez lett a "pénzük", amiből az utolsó napi árverésen mindenfélét lehetett venni.) Ezután nekiálltunk a sátorverésnek. Minden kiscsoportnak a saját sátrait kellett felverni. Igazi csapatmunka volt! Az otthonról hozott szendvicsek megebédelése után Terényi Gyöngy bőrműves-iparművész segítségével kis szütyők készültek a ricák tárolására. Vacsoráig kimentünk a közeli focipályára, ahol a fiúk nagy része focizott, a többiekkel fogócskáztunk és bicikliztünk. A finom vacsora, fürdés, fogmosás után imával zártuk a napot. A leveleket is kiosztottuk, amik a tábori postaládába érkeztek. (A levelezésnek minden évben nagy sikere van.) Mikor sikerült minden gyereket a sátrába terelni, kiscsoportvezetők és felnőttek megbeszéltük a másnapi teendőket és, hogy ki hány ricát kaphat az aznapi viselkedése alapján. Az éjszaka folyamán őrködés volt, ami a gyerekek kedvenc tábori élményei közé tartozik.)
7-es ébresztő után reggeli imával és ricaosztással kezdtük a napot. A délelőtti program a fiúknak horgászat, a lányoknak rajzolás és játék volt. Ebéd után Pámer László, a Nagy Lajos Gimnázium tanára beszélt a gyerekeknek az állatokról, az állattartó falusi életmódról. Utána hosszúnadrággal és gumicsizmával felszerelkezve elindulhattunk az akadálypályára. Célbalőttünk, patakba gázoltunk, krumplit kerestünk a magas fűben, növényeket gyűjtöttünk és vékony csövön átmásztunk a víz fölött. Mindezt azért, hogy összegyűjtsük a másnapi lakomához az alapanyagokat. Ez (több-kevesebb sikerrel) mindenkinek sikerült. Az esti tábortűz a szeles idő miatt elmaradt, helyette "táborgyertya" volt. Táncoltunk, énekeltünk, jól éreztük magunkat.
29-én sportos délelőttöt tartottunk: métáztunk, számháborúztunk. Ebéd után a kiscsoportok külön elvonultak. A fő feladat az volt, hogy valami előadással készüljenek az esti tábortűzre, ami valamilyen szinten kapcsolódik az egész éves témához, az állatokhoz. Persze emellett jutott idő közös játékra, beszélgetésre, kártyázásra, biciklizésre. Az ünnepi, háromfogásos lakoma után sor került a várva-várt tábortűzre. Most is nagyon élveztük a játékokat, énekeket. A kiscsoportos előadások is jól sikerültek. Utolsó este lévén kicsit tovább maradhattak fenn a gyerekek.
Az utolsó reggelen az előző esti "éjszakázás" miatt fél órával tovább lehetett aludni. A reggeli szertartás és az evés után kipakoltuk az árveréshez szükséges tárgyakat egy asztalra. Mindenki odagyűlt, kezükben a ricákkal teli szütyőkkel. A gyerekek különböző taktikákat választottak. Volt, aki kiszemelt egy tárgyat és arra nem sajnálta az összes "pénzét" sem, volt aki minél több mindent akart begyűjteni (ajándékként a családtagoknak). Végül a maradék ricákért csokikat, édességeket lehetett venni. Már csak a pakolás, sátorbontás volt hátra. Közben megérkeztek az első szülők, ők is segítettek, bicikliket, csomagokat rakodtak és beazonosították a gazdátlan ruhákat, törölközőket. A tábort az utolsó levelek kiosztásával és rövid imával zártuk.
K. F., táborvezető