Gesztenyési Katolikus Közösség Bátaapáti Házaspáros Hétvégéje
2016.09.30-10.02. Bátaapáti egy kis dél-tolnai evangélikus falucska a Geresdi-dombságban, ahonnan több mint 800 német nemzetiségű magyart telepítettek ki 1946-ban. A gránitsziklák és löszfalak által határolt völgynek hármas sugárzása volt szeptember utolsó napján.
Itt található a sziklák gyomrában a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolója, melynek sugárzása a felszínen nem mérhető; verőfényes napsütés tette vonzóvá a környező, Fekedig, Véméndig és Erdősmecskéig nyúló dombság erdőit, és főként, itt talált otthont a Borostyán Egyesület támogatásával Közösségünk 12 házaspárja szűk három napra, hogy Kozek Lilla és András (17 éve házasok), a Családok Jézusban Közösség tagjai vezetésével a házastársi kapcsolatunkat elmélyítő együttléten vegyünk részt. Péntek este, szobáink elfoglalása után, a Naspolya panzió éttermében (Deák Ferenc utca 1.) vacsorával, majd bevezető előadással kezdődött a program (Gondolatok az irgalomról I.). Lilla, hét gyermek édesanyja, barátságos mosollyal közölte, felkészülhetünk melengetett lelki komfortzónánk elhagyására, miközben a házasságban megélhető irgalomról hallunk és azzal kapcsolatos gyakorlatokat végzünk. "Ne a saját elképzeléseid alapján akarj jó férj lenni, mert nem a saját magad férje vagy, hanem a feleségedé!"
Kiadós alvást és reggelit követően szombaton, lisieux-i szent Teréz ünnepén, András tartott előadást az isteni irgalmasság házassági vonatkozásairól, az irgalom ítélet fölött aratott győzelméről, a kapcsolat-orientált irgalom által létrejövő, az emberség teljességét igénylő személyes közösségekről, az irgalmasságot elősegítő személyes tapasztalatokról (élő bűnbánat, megbocsátás élménye). Az előadáson hallottakat a szabadban aztán két-két házaspár együttműködésével (Isten irgalmas jelenlétének összeszedettségében) gyakoroltuk (szerető, irgalmas figyelés, őszinte házastársi beszélgetés közösségi társaink jelenlétében, egymás segítése az irgalmasság helyes megértésében és megélésében). Délben jól esett a lelki munka után a rántott hús krumplival, egyeseknek pedig a gluténmentes étrend.
Ebéd után szabad program keretében olvasgattunk, pihentünk, sétálgattunk, majd beszélgetés következett új helyszínen, stílszerűen egy tornacsarnok melletti "szekcióteremben", ahogy Tamás sebtében elnevezte. Sebtében, hiszen kényszerből, egy párhuzamosan zajló családi rendezvény zavaró hatása miatt kellett átmenetileg oda átvonulnunk, ezzel is gyakorolva az irgalmasság elfogadásának általában nem optimális és nem kellemes helyzetét. Alapos előkészítést követően ízletes pempőkkel (joghurt, bébiétel) megetettük tornamatracon fekvő, "kiszolgáltatott" házastársunkat, hogy praktikusan gyakoroljuk az irgalmasságot és annak elfogadását egymáson, tapasztalatot szerezzünk, és - ha csak röviden is - beleéljük magunkat egy-egy egymásra utalt helyzetbe. Megpróbáltuk felfedezni magunkban Eric Berne pszichiáter gondolatai nyomán a szabad gyermek hangját, mely könnyítheti az irgalom megélését.
Páros beszélgetés következett a szabadban, majd beautóztunk Bátaszékre a szombat esti 6-os szentmisére. Mise után bátaszéki ismerősökkel beszélgettünk, majd visszatértünk vacsorázni. Este ünnepi szentségimádás volt Lilla és András vezetésével, melyből erőt és bátorítást meríthettünk, megtapasztaltuk a Közösség együttműködésének erejét. Az imádás utáni vendégségen eszegetve (és iszogatva) beszélgettünk egymással még egy jó órát.
Vasárnap reggeli után az irgalmasság hétköznapi átéléséről volt szó a házasságban, először előadás (ahelyett, hogy nagyvonalúan és professzionálisan integrálnánk "fekete öves" farizeusi magatartásunkba - legalább látszólag - a vámos Isten iránti attitűdjét, inkább fogadjuk el, hogy mindkét szereplő mi magunk vagyunk), majd az irgalmasság testi cselekedeteiről szóló páros beszélgetés keretében. Volt szó éhségünkről, szomjúságunkról, gyengeségeinkről, hiányainkról, vágyainkról, függőségeinkről.
Az "akvárium gyakorlatot", mely a közösség támogató szerepét volt hivatott erősíteni házastársi kapcsolataink sejtjei körül, nem mindenki élte meg segítségként, de többünknek lehetőséget adott szükségleteink, vágyaink hatékony közlésére a Közösség többi tagja felé, és megható, új tapasztalatokkal gazdagított közösségi társaink életéről, nehézségeiről, aktuális helyzetéről. Értékeléssel fejeztük be a hétvégét, megfogalmazva az útravalót, amit magunkkal viszünk. Az irgalmasság nem azonos a lehajoló, sajnálkozó vagy lesajnáló, hiány-orientált könyörülettel, hanem csendes, nyitott csatlakozást, együttlétet, együtt haladást, személyes kapcsolatot jelent, melyen keresztül a Mindenható jelenléte sugározhat ránk. Hálás vagyok vezetőinknek, a Kozek házaspárnak, és a számukra otthont adó Családok Jézusban Közösségnek. Felkészülésük, nyitottságuk, egymás iránti és felénk irányuló szeretetük megnyitott minket, olyasmit is megpillanthattunk, mely emberi szemnek talán láthatatlan.
A Borostyán Egyesület jelentős anyagi támogatása megkönnyítette házaspárjaink nyugodt részvételét a pihenés és koncentrálás lehetőségét egyaránt biztosító szép környezetben, és ezt mindannyiunk nevében szeretném ezúton is megköszönni.
Őszinteség, készséges és bátor együttműködés jellemezte a résztvevők hozzáállását, így ajándékként és lehetőségként éltük meg a vezetőink által szeretettel előkészített gyakorlatokat, a kissé provokatív, nem mindig kényelmes programokat.
A hidegfront és az elromlott időjárás ellenére is szívesen maradtunk volna még Bátaapátiban, de ebéd után, Isten áldásával útra keltünk.
C. László, 2016.10.02.