Felnőtt evezés (2013.08.07-11.)

Ebben az évben, a tavalyi tapasztalatokat felhasználva indultunk útnak az előző évi 8-as létszámhoz képest 4-el többen. Túravezetőnk fiatalkori sport emlékeit felelevenítve a két db. hét személyes kenu mellett bérelnünk még egy kétpárevezős (fából épített) kielboat hajót is.

Ebben az alapfelállásban (beülésben) a szervező házaspár szelte a habokat és a hullámokat - háttal a menetiránynak.  

Többen kipróbáltuk, rövidebb-hosszabb szakaszok megtétele után több-kevesebb sikerélményt szerezve megkönnyebbülten ültünk vissza a kenukba és folytattuk ott utunkat a már jól begyakorolt evező mozdulatokkal, előre nézve. Pécsről két többszemélyes személyautóval indultunk, augusztus 7-én reggel. Délben szálltunk hajókba a Római parti kölcsönzőnél. Ismét FELFELÉ vettük az irányt, tavalyról már ismerős volt a vidék, de szerencsére most az alacsonyabb vízszint miatt sokkal több jó fürdő és táborozó hely között válogathattunk.  A rekkenő hőség ellen széles kalapokkal és állandóan vizesen tartott ingekkel (nadrágokkal) védekeztünk. A vizesítést rendszeres fürdésekkel oldottuk meg. ........

A felfelé evezés sűrűn kényszerített minket a part és a víz hűtőhatásának a kipróbálására.

A Lupa szigetet a sekélyebb oldalán kerültük, így történt hogy mindegyik hajó egységünk megismerkedhetett a zátonyra futás izgalmas élményével. A térképet nézegetve találgattuk, hogy vajon a drót alatt vagy felett járunk? A térképen drótnak látszó vonal egészen pontosan a Duna fölött 96 m magasan átfeszített 120 kV-os távvezeték (tehát nagyon ráz).

Első nap este kényelmes tágas masszív asztal és néhány szúnyog fogadott bennünket.

Amíg az asszonyok a vacsora készítésével foglalkoztak addig a férfiak tesztelték a víz hőmérsékletét, röpi pályát ácsoltak és kissé átszerelték a kielboat hajó villáin fordítva pompázó evező tartó tulipánokat. A pöttyös labdás röplabda megint mindenkit a pályára vonzott. A tűz mellett közösen elfogyasztott gulyás koronázta meg a napot.

Másnap egy bátor evezős felváltotta a kielboat-ban első nap megfáradt női túrázót, és hősiesen bírta a számára szokatlan stílusú megpróbáltatást (hátrafelé evezést).

Tahitótfalu hídja fölött jakuzzi erejű thermál fürdőre leltünk a Dunába merülve, testünket az erős sodrású víz jólesően masszírozta (néha teljesen elsodort minket) míg szellemünket a szellemes ötletek és sebes víz orvosi, és homeopatikus hatásainak alapos körbejárása (úszása) tartotta frissen. Fizikából is megoldhatatlan feladatot kaptunk, mivel a parton talált pocsolya vize a tűző napon sokkal hidegebbnek bizonyult a Duna vizénél. Dunabogdányban ismerős táj és nyugalmas táborhely fogadott minket. Csapatunk este gitározás után egy fővel megfogyatkozott aki az est folytatását saját családja körében töltötte. A harmadik napi szokásos reggeli szalonnás, hagymás, stifolderes, lekváros, mézes, összeállítást helyi frissen sütött rétessel próbáltuk lazítani nagy sikerrel. Már női próbálkozó is akadt a felfelé úton aki a kielboat-ban való evezést bevállalta. Jólesett falatozni a visegrádi várral szemben, és lelkesen indultunk felfelé a dunakanyarban. Elhatároztuk, hogy a tavalyi megerőltető belső ív helyett idén a (nyilván könnyebb) külső íven haladunk.

Elgondolásunkat nem várt kudarc jutalmazta.

Hiába volt alacsonyabb a víz a tavalyinál a külső íven még annyira sem lehet haladni, mint tavaly a belsőn. Elkeseredésünkben egy strandolásra teljesen alkalmatlan iszapos parton megettünk két dinnyét, miután a part közeléből véletlenül elűztünk egy békésen fürdőző hódot.

A dinnye evés és némi hiábavaló próbálkozás után visszatértünk a tavalyi útvonalra, ahol idén könnyedén haladtunk felfelé.

Egészen Pilismarót alá jutottunk, ahol tábort vertünk a fák között. A táborhely kiváló védelmet nyújtott a megjósolt eső ellen.

A következő nap a férfi szekció elindult egy üres kenuval, felvette a családjától visszatért társukat majd elindultak felfelé az erős hátszélben. Egészen Esztergom (közigazgatási) határáig értek, ahol hideg szél és vadregényes sziget várta őket. Visszafelé a Duna közepébe simuló, sirályokkal teli kavicszátonyt megjárva haladtak egész a táborhelyig.

A tábort lebontva indultunk vissza Dunabogdányba, ahol a szokott helyünk várt. Amíg főtt a vacsora, elkészült a röpi pálya és elindult a késhegyre menő küzdelem. Aztán valaki megszólalt: „Ez egy baráti társaság békés labdajátéka ugye?” innen kezdve még nagyobb lendülettel játszottunk, a lendületre nagy szükség is volt, mert ha a labda megindult a Duna felé, csak nagy lendülettel lehetett utolérni, hogy a víz el ne vigye.

A vacsora után jól esett a vörösbor és az ismert dalok éneklése, és valahogy senki nem panaszkodott álmatlanságra.

Másnap a bogdányi templom szentmiséjén megtapasztalhattuk, hogy kell összefogni egy falu közösségét, még ha fiatal is a plébános.

Visszafelé – ismert úton – rutinosan és jó tempóban haladtunk (lefelé), időben értünk a Római partra ahol várt bennünket az egyik anyuka családja, jó volt látni a várt találkozás örömét az arcukon.

Autókba szállva hazaindultunk, azon gondolkodva: jövőre hová is kellene menni vizitúrázni?