2021. évi vízitúra a Tisza tavon

Öt kenuval, 24-en vágtunk neki 2021 augusztus 10-én a Pécsi Gesztenyési Katolikus Közösség, Borostyán Egyesület által támogatott öt napos vízitúrájának.  Az alábbi vízitúra beszámolót K Gábornak köszönjük meg:)

1. nap:

Reggel 7 órakor találkozó a Siklósi úti Aldi parkolóban. A kora reggeli vásárlóknak csak kisebb fennakadást okoztunk, amikor kiszállva az autókból köszöntöttük egymást.  J Évi és Inez személyében két újonc vízitúrázót köszönthettünk. Inezt, Péter is elkísérte az indulásra, nem tudta megállni, hogy a népes társaságról ne készítsen csoportképet, ami nemsokára a  gesztenyési levelezőlistára is felkerült.

Autópályán indultunk útnak, cél Poroszló Madárpart kemping.

Útközben frissítésként megálltunk a százhalombattai pihenőnél. Itt egy idő után meg kellett sürgetni a tovább indulást, mert a táskák aljáról már előkerült a pálinka.

11 órakor rendben megérkeztünk Poroszlóra. Már várt minket a retró hangulatú busz. Sofőrünk rendkívül segítőkész volt, gyorsan átpakoltuk csomagjainkat az autókból. Leparkoltunk a kempingben és útnak indultunk. A látszat ellenére koros buszunknak rengeteg előnye volt, olcsóbban megkaptuk, a part közeli részeket is meg tudta közelíteni, nem fáztunk meg a légkondicionálótól, aki unatkozott annak időtöltést adott a sötétítő függöny elhúzása után, annak visszaszerelése. Később kérdezte is Covi: - Feri, hol lehet ilyen buszokat szerezni?

Szép lassan megérkeztünk Tiszadorogmára. 12 órakor már várt minket Krisztián a kenukkal. Gyors bepakolás után, a tűző napsütésben vízre szálltunk.

Örültünk, hogy végre a vízen lehetünk. Nem számíthattunk homokos partra, ezért gyakran összekapaszkodtunk, így tudtunk fürödni, a kimászáshoz az új sokadik verziós vízilétrát is kipróbáltuk. 

Kb. 15 km volt az aznapi táv Tiszafüredig. Az ártéri fák között kerestük a megbújt folyam km táblákat, hogy tudjuk mennyit kell még evezni a szabadstrandig.

Tiszafüred előtti hídnál Inez megtalálta a helyet, ahonnan korábban családjával együtt nézték a kérész rajzást. Majd azt láttuk, ahogy egy horgász hatalmas harcsával pózol, amit utána visszaengedett a vízbe. Ettől egy kicsit rémültünk, hogy milyen élőlények úszkálnak a folyóban.

A szabadstrandhoz érkezve együtt fürödtünk a Tiszában. A strandtól egy csatornán keresztül jutottunk be a Tiszafüredi tóparti kempinghez.

Kikötőnk messze volt a táborhelytől, de a sok kéznek köszönhetően, az ijesztően nagy halom csomagunk gyorsan bekerült a táborba.  

Volt, aki hamar talált sátor helyet, de volt, aki két-három helyet kipróbálva talált csak számára megfelelő egyenes terepet. Sátorverés után a tűzrakóhely mellett raklap asztalokon, padokon nekiláttunk a vacsora előkészítésének. Finom zöldség gulyás volt az első napi étkünk. A kempingben volt röplabdapálya, az első napi fáradság ellenére többen ki is próbálták.

Sötétedéskor megérkeztek az előre jelzett szúnyogok, próbáltunk ellenük védekezni felöltözéssel, szúnyogriasztóval, borral, pálinkával.

A tűz mellett beszélgetve hősiesen kitartottunk 11 óráig.

2. nap:

Idei túránkon újdonság volt a vízforraló, így nem a reggeli tűzrakás hangjára ébredeztünk első nap. A technika vívmányát kihasználva készíthettük el reggeli kávénkat.

A kenutúrák elmaradhatatlan része a reggeli torna. Vilinek az a meglepetés mindig, hogy Ági nem zavartatja magát, mennyire vesszük komolyan a gyakorlatokat, mindenkinek van egy vicces hozzászólása, de mégis tornázunk és Ági kitart mellette.

Meghallgattuk a napi evangéliumot.

Reggeli után, 10 órakor keltünk útra.

Első állomás a Kerek tó. Amikor megérkeztünk, Ági előszőr azt gondolta, hogy nem jó helyen járunk, mert három héttel ezelőtt még evezhető volt a víz, de mostanra teljesen benőték a hatalmas hínártársulások (Cz. Laci fogalmazása szerint). Mint később megtudtuk a sulymok. Vissza is fordultunk, azt gondolva, hogy biztos rossz helyen jöttünk be. Azonban utólag telefonon bemérve kiderült, hogy a Kerek tónál jártunk. Ez is mutatja, hogy milyen gyorsan változik a Tiszató.

Eddig azt gondolta Vili, hogy csak sivatagban lehet reménytelenül eltévedni, hogy nem tudja az ember merre van az előre meg a hátra, de most kiderült, hogy a Tisza tavon ugyanezt vízen is meg lehet élni, a sűrű növényzetben.

A sulyom tengeren toltuk előre kínlódva a hajóinkat. Sokat segített amikor rájöttünk, hogy az evezőket ne merítsük a vízbe, hanem a vízen elterülő növényeken lökjük el magunkat.

Ebédünket a Szivárványos kikötőnél, asztalokhoz ülve fogyasztottuk el. Vendéglátónk, a kikötő gondnoka rendkívül kedves volt, ellátott minket hideg sörrel, üdítővel és kávéval. Mesélt nekünk magáról, a kikötő történetéről és hogy milyen viharok vannak a tavon. Kicsit elpilledtünk, az asszonyok egy része egymás mellett sziesztázott az árnyékban, jó fotótémát adva férjeiknek.

A kikötő építészetileg is érdekes volt, mivel láthattuk mennyi féleképpen lehet a leszerelt hírlapárusító pavilonokat újrahasznosítani.

Induláskor a házigazda ellátott minket úti tanáccsal, hogy nyugodtan át tudunk kelni a Tiszavalki-medencén, ekkor még nem tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű.

Hattyúk tavánál annyira megtetszettek nekünk a madarak, hogy elkezdtük őket követni, mondván ők biztos jól ismerik a járt utakat, de egyszer csak teljesen eltűnt a víz, „sulyomsivatag”-ba értünk.

Mielőtt minden reményünket elvesztettük volna feltűnt a Nagy-morotva bekötő csatornája.

A Nagy-morotva, hűs mély vízével kiváló lehetőséget adott a fürdésre. Érdekesen tapasztaltuk, hogy a tó különböző területein mennyire más a víz jellege, élővizek homokosak, opálosabbak, hidegebbek, frissek, az állóvizek lágyabbak, selymesek.

Vissza eveztünk a Tiszára és a szokásos - 430 folyamkm-nél található - szabadstrandunknál ismét fürödtünk, mivel ezt a lehetőséget, hogy a partról mehettünk a vízbe nem akartuk kihagyni és a meleg idő miatt mindig kaphatóak voltunk a megmártózásra.

Kikötés után élvezhettük a fix tábor előnyeit, nem kellett sátrat verni. A csapat egyik része gyorsan neki állt előkészíteni a vacsorát, másik része elvonult egy jót röpizni. A mérkőzés izgalmas volt, a 25-ös labdamenetek után döntetlen volt az állás, ezért rapid játszmában hirdettünk nyertest, hogy ki ne hűljön a lecsó. Este a tűz mellett  Feri és Gyuri gitározott nekünk. Miután elcsendesedtek a gitárok, néhányan még kifeküdtek hullócsillagot nézni.

3. nap:

A napot a szokásos reggelitornával kezdtük, majd a megbocsátásról szólt az evangélium.

Reggelire különleges csemege készült. Előző nap Cz. Ági csiperke gombát szedett a Lidl-ből jövet, ebből a szakértői vizsgálat után bográcsban gombás rántotta készült. Nagyon finom volt a maradék lecsóval.

Reggeli után lebontottuk a sátrainkat és az összes csomagunkat bepakoltuk a hajókba. Az előző napon már felfedezett, Apony-háton átvezető kanyarós ösvényen keresztül eveztünk be a Tiszatóra. A hajók időnként kicsit hosszúnak bizonyultak az éles kanyarokhoz. Néha fennakadtunk a nádasban, de mindenféle baleset és borulás nélkül sikerült átkelnünk ezen a tekergőző részen. Kormányost próbáló volt ez a szakasz, ami segített nekik a helyes önértékelés kialakításában. A Tiszató mindig tudott valami újat mutatni, aki eddig azt hitte, hogy tud kormányozni rájöhetett, hogy még van mit fejlődnie, aki azt gondolta, hogy már sok mindent látott, az belekerülve a sulyom tengerbe rácsodálkozhat a növényzet sokoldalúságára, a madárvilág gazdagságára. Csodálatosan gazdag élővilággal találkoztunk. A kivételesen szerencsések Cz. Lacival egyhajóban evezők voltak, akik minden növényről, madárról, bogárról részletes érdekfeszítő tájékoztatást kaptak. A részletes ismertetés mellett, mindenféle érdekességet hallottunk, hogy az ártatlannak tűnő sárga virágú kicsi növény (rence) gyökerei légbuborékaival ejti foglyul a bogarakat, tündér rózsa leveleiből főzelék készíthető. Biztosan meg tudtuk különböztetni a keskeny levelű gyékényt a nádtól, egyéb sástól. Megtanultuk, hogy a kákán nem keresünk csomót. Megkóstolhattuk a sulyom termését, tanakodhattunk rajta, hogy a kissé jellegtelen íze mégis mihez hasonlíthat. Újdonság volt, hogy a reggel készített szendvicseket fogyasztottuk el a hajókban, mivel nem nagyon volt lehetőség kikötésre. A szendvicsek mellett, nem volt hiány a sütikben, rágcsákban, nasikban, magokban és persze előkerült a pálinka is.  Fürödni csak a hajókból tudtunk. Sajnos a visszamászásra még mindig nem sikerült megtalálni a tökéletes megoldást, az ez évi vízilétra sem váltotta be maradéktalanul a reményeinket, hogy mindenki könnyedén visszakerülhet vele a hajóba. Az évek során különböző stílusok alakultak ki a visszamászásra, oldalra felülős technika, négykézlábas beszálló stílus (másnéven béka módszer) és vannak a karizmosak, akik izomból ki tudják nyomni magukat. Mindenki előbb, vagy utóbb bekerült a hajóba. Sokat voltunk napon, ami a fürdéssel együtt intenzív fáradtságot eredményezett estére.

Kikötés után felfedeztük az új kempingünket. A sátraknak kicsit szűkös volt a hely, de kárpótoltak bennünket a szolgáltatások, konyha, főzési lehetőség, hideg sör, kávé, jégkrém. Étkezéshez, beszélgetéshez, gitározáshoz asztalhoz tudtunk ülni, ami mellett mindenki kényelmesen elfért. Luxus körülményeket élvezhetünk. Vacsorára paprikáskrumpli készült, hosszú lével. Utána előkerültek a gitárok, és az ismert dalokat hallgathattuk. Cseh Tamás: Lee van Cleef szerzeménye is megszólalhatott, mert Gyurinál volt véletlenül egy szájharmónika.  Este 10-kor befejeztük a gitározást és a kemping parkolójában a Perseus csillagkép felé fordultunk, várva a meteorraj látható jeleit. Az időjárás megfelelő volt, így sok hullócsillagot láthattunk.

4. nap:

Ezen a napon sem maradt el a reggelitorna, ima és persze a reggeli sem.

10 óra előtt el tudtunk indulni, annak köszönhetően, hogy nem kellett sátratbontani.

Első állomás a Fattyúszerkői- kilátó, ahol megismerkedhettünk egy madárfajjal. Megtudtuk, hogy a fattyúszerkőt korai természettudósok a két közeli rokon faj, a fehérszárnyú szerkő és a kormos szerkő hibridjének tartották, innen ered a neve. Fecske szerű a röpképe, és a vízfelszín felett lebegve vadászik rovarokból, halakból és lárvákból álló táplálékára, így már könnyen felismertük a későbbiekben, ezt a kedves madarat.

Utunkat a Csapói-Holt-Tisza ágon folytattuk, a nagy melegben meg-meg állva. Gyakran összekapaszkodtunk, hogy a friss vízben hűsítsük magunkat, és a körbe kínált rágcsákkal, magokkal nyerjünk energiát az evezéshez, mi voltunk a „vízirágcsálók”.  A Szilasfokon kikötöttünk, itt elfogyasztottuk az otthon csomagolt ebédet. Utána az Óhalászi-Holt-Tisza felé vettük az irányt, ahol Európa legnagyobb összefüggő tündérrózsa telepe várt minket. A holtágra beevezve, nagy, nyugodt vízfelület fogadott minket, mindenhol tündérrózsával. Ez a nyugalom minket is megérintett, szinte hangtalanul siklottunk a tündérrózsák között és gyönyörködtünk a természetben. Messzebbről megfigyelhettünk egy hattyúcsaládot a nádas szélén, szemlátomást ez volt az otthonuk, még mi sem riasztottuk meg őket a zavartalan tollászkodásban. A holtágról kifelé jövet újabb élőlénnyel ismerkedhettünk meg, a vízben lebegő kerek, kisebb labda nagyságú, szabálytalan mintázatú, növényi résznek tűnő valamikkel. Mint később kiderült az óriás mohaállat telepeivel találkoztunk, melyek néhány éve jelentek meg a Tisza tavon. 

Az Óhalászi szigeten újabb kilátót másztunk meg, amit csak „Rozzant-kilátóként” emlegettük később, itt ajánlatos volt a lábunk alá is nézni, nem csak a tájba révedni. Ezután átvágtunk a tavon egy újabb kilátót céliránynak kiszemelve, de ezt már nem néztük meg közelebbről, mivel elfáradtunk az evezéstől, fürdéstől és a melegtől.

Vili mondta is: - Feri legyél belátó, nem kell már ez a kilátó!

Végül egy horgász útmutatásával sikerült megtalálnunk a Kis-Tiszát.

Itt élénk eszmecsere alakult ki a vacsorával kapcsolatban, mert csak mi voltunk vízen, a bab pedig szárazon. Így kiválasztásra került egy gyors járású „babos” hajó, akik küldetésüknek tekintették a babot vacsorához mielőbb beáztatni. A többiek megmártóztak a vízben, majd ők is üldözőbe vették az expediciós csapatot.

Ági rutinoságának és a szorgos kezeknek köszönhetően 7 órára már megpuhult a bab, kész volt a vacsora. Annyira finomra sikerült, hogy mind elfogyott a babgulyás.

Este a töltés oldalában heveredtünk le a fűben, ott szólt a gitárszó, onnan néztük a csillaghullást, emlékeztünk vissza a napra.

5. nap:

Szombat reggel már 5.14-kor hangos nevetgélésre, beszédre ébredtünk, de szerencsére még volt idő visszaaludni a reggeli tornáig, aminek új helyszínt kellett keresni, mivel a kemping teljesen megtelt hétvégére. A töltés túloldalán nagy fűben találtunk helyet a tornához és az imádsághoz. Ima után megbeszéltük a hajó beosztásokat H. Gyuri nagy derültséget okozott, amikor viccből kormányosnak jelentkezett   Balázs hajójában.

Gyors reggeli után lebontottuk sátrainkat és bepakoltuk a csomagjainkat az autókba. 9.30 kor elindultunk rövidebbre tervezett túránkra. Cél a Porong és az Ispán tó. Induláskor Balázs megmutatta, hogy érti a viccet, Gyuri volt a kormányos a hajóban, ezen mindenki csodálkozott, nem gondoltuk volna, hogy átadja a vezető szerepet.

Az Ispán tónál szép tisztának tűnt a víz, még a szakértők szerint is fürdésre ajánlott, így sokan megmártóztak benne, viszont ahogy egyre többen mentek a vízbe felkavarodott a meder aljáról az alga, törmelék és rátapadt a testszőrünkre, így zöldes barna álcázást kaptunk. Igyekeztünk új fürdőhelyet keresni, ahol letisztíthatjuk magunkat, de nem nagyon találtunk, így sokáig a kereséssel voltunk elfoglalva, közben rágcsáltunk. Kerestünk egy parti fürdőhelyet, majd még a kemping előtt is megmártóztunk a mélyebb vízben.

Kikötés után lezuhanyoztunk és irány a Kormorán étterem. A kerthelységben sikerült várakozás nélkül három egymás melletti asztalnál letelepednünk. A helyiek ajánlására sokan a Poroszlói halragút, desszertnek Kormorán varázs-t választották és nem bánták meg. Kényelmesen, beszélgetve elfogyasztottuk a késői ebédünket, majd visszamentünk a kempinghez, ahol már várt minket Krisztián  a kenu szállító járművel. A hajókat gyorsan felpakoltuk. Feri elszámolt a kemping tulajdonossal, aki többször kihangsúlyozta, hogy jöjjünk legközelebb is, szívesen lát minket, még számtalan túraútvonalat tud nekünk ajánlani.

Fél 5 körül elindulhattunk, haza. Mindenki szerencsésen hazaért.

Már csak 360 napot kell várni a következő vízitúrára!